Sápi Natália: A beszéd és mozgás egymás melletti agyterületeket is érint, és a beszéd a finom mozgásról is szól: a beszédszervek, finom izmok összehangolása szükséges a hangok tiszta kiejtéséhez, és a nagy mozgás kihat a finom mozgásokra is. A mozgás révén a gyerek megtanulja, hogyan hangolja össze a szem és a kéz koordinációját, és eljut a nyelvkidugós-erőlködős írástól a könnyed írásig. Mennyire nehéz pedig a táblára felírt betűket átmásolni a füzet vonalkái közé úgy, hogy a tanár még mond is valamit, amire figyelni kell, valamint az osztályból is jön háttérzaj -- információkat kell kizárni, szelektálni, a ceruzamozgásnak pedig már könnyedén kell mennie. Óriási jelentősége van a szülők, óvónők megfigyeléseinek, szükség esetén a segítségnek, a fejlesztésnek.
S. N.: Egyre nagyobb a bizonytalanság annak megítélésében, hogy iskolaérett-e egy gyerek. Az óvónők mind gyakrabban jelzik a pedagógiai szakszolgálatoknak, hogy kétségük van afelől, mehet-e a gyerek iskolába, s gyakran a szülők maguk is kérik a segítséget ennek eldöntéséhez. A digitalizáció már az ovisokat is eléri, és ez nehezíti az idegrendszeri érést. A gyerekek vizuális emlékezete zseniális. Amikor memory-szerű játékokkal mérjük ezt a képességet, remek eredményeket produkálnak -- mert a tévé, a számítógép, a telefonos játékok miatt ez a terület fejlődik. De az akusztikus észlelésük-emlékezetük sokkal gyengébben működik, és a mozgásban mérhető éretlenségük is észlelhető. Az olvasásnál viszont három területnek kell egyszerre jól működnie: a hallásnak, a motoros kivitelezésnek (jól kell ejteni az amúgy hasonló hangokat: K-G, P-B stb.), és a látásnak (meg kell különböztetni a látott betűket).