Mintha sokan kissé berozsdásodtak volna. Kali Cyrus pszichiáter, a Johns Hopkins Egyetem munkatársa két páciens között inkább ledől egy kicsit, mert hullámokban tör rá a fáradtság. Korábban fekszik, később kel, semmi kedve újra aktivizálni magát. A pácienseitől is hasonló panaszokat hall: nehezen kelnek fel reggel, elkeverik a dolgaikat, hibáznak a munkahelyükön, ingerültek. Néhányan még a tévét is alig bírják bekapcsolni, csak a semmittevéshez van kedvük, de szó szerint.
A szakirodalom már rég megtalálta a megfelelő szót erre az állapotra, úgy hívják, languishing, azaz ernyedtség, bágyadtság, lankadás, sőt senyvedés - ami nagyon úgy fest, hogy 2021 meghatározó állapota lesz.
A pszichológiában a mentális jóllét a depressziótól a virágzásig tartó spektrumon fejezhető ki. A virágzás a jóllét lehető legmagasabb foka: amikor az ember értelmet talál a létezésben, úgy érzi, képes végére járni a dolgainak, és közben tudja, hogy számít másoknak. A depresszió viszont a hullámvölgy mélye, ahol az ember csüggedtnek, leszívottnak és értéktelennek érzi magát.
A senyvedés az előbbiekhez képest olyan a mentális egészséggel foglalkozó tudományban, mint az elhanyagolt középső gyerek: se nem depresszió, se nem virágzás, egyszerűen a jóllét hiánya. A senyvedőnek nincsenek mentális betegségre utaló tünetei, de azért az egészséges lelkület mintaképének sem nevezhető. Nem működik teljes kapacitással, eltompulnak a motivációi, képtelen koncentrálni, nem csoda, hogy a senyvedés megháromszorozza az esélyt, hogy az ember munkahelyi teljesítménye is visszaessen. Ez az állapot jóval gyakoribb, mint a depresszió (szerencsére), és bár ez maga nem számít mentális betegségnek, növeli a kockázatot a mentális betegségek kialakulására.