Vincze Mátét, a Kulturális és Innovációs Minisztérium közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkárát a Magyar Nemzet kérdéseire válaszolt.
"A kommunizmustól örököltük az állam által kizárólagosan irányított kultúrafinanszírozási struktúrát, amely falat húzott a kultúrafogyasztók és a szolgáltatók közé. Sokkal egészségesebb, ha - ahogy szerencsésebb történelmű országok esetében természetes - cégek, a polgárok részt tudnak venni a finanszírozásban, ezáltal sokkal inkább tulajdonosi szemlélettel fordulnak a közintézmények felé. ... Legalább ilyen fontos leszámolni a tévhitekkel, például azzal, hogy a múzeum, a közgyűjtemény egy ingyenes műfaj."

- Hogyan látja a könyvtárak helyzetét?
- A könyvtári hálózat nagy és erős, az ország minden szegletében hozzá lehet férni könyvekhez. Ehhez mérhetően nagy feladatot szánunk nekik, hiszen kezelniük kell azt a problémát, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak. Minden szakértő egyetért abban, hogy az olvasás élettani hatásai fontosak, viszont aki nem olvas, az elbutul.
Hogy ezt a folyamatot megállítsuk, vagy legalábbis fékezzük, hogy csökkentsük a funkcionális analfabetizmust, hogy a fiatalok és idősebbek is többet olvassanak, abban nagyon nagy szerepe lehetne a könyvtári hálózatnak. Ez a kérdés erősen foglalkoztat bennünket a minisztériumban: hogyan lehet még több olvasót bevonzani a könyvtárakba.

- Elképzelhető, hogy a közeljövőben születik egy olvasást népszerűsítő program?
- Az biztos, hogy a könyvtáraknak nem az a dolguk, hogy raktározzák a könyveket, hanem az, hogy vonzóak legyenek, hogy olvasóköröket szervezzenek, találkozókat tartsanak, beszippantsák az érdeklődőket, promotálják a könyvtárat, az olvasást. Erre egyébként vannak remek, innovatív kezdeményezések, szerte az országban. Jó lenne, ha e sok jó gyakorlat mellé oda tudnánk tenni adatvezérelt rendszereket. Bármit keresek az interneten, a big data, azonnal felkínál egy csomó megoldást. Olyasmit is, ami nekem eszembe sem jutott volna. Mert a hirdetők - a statisztikai összefüggések alapján - pontosan tudják mit kell kínálniuk. Miért ne lehetnének erre képesek a könyvtárak is? Miért ne lehetne fölfűzni az olvasáskultúrát egy adatvezérelt rendszerre?
Ha a rendelkezésre álló információkat elemezve feltárhatnánk, hogy egy-egy olvasónak mit érdemes a figyelmébe ajánlani, akkor a könyvtárak rendkívüli lendületet vehetnének. Hosszabb távon hozzájárulhatnának ahhoz, hogy többet olvassunk, ne sekélyesedjen el a gondolkodásunk, értelmezzük magunk körül a világot, és így tovább, egészen odáig, hogy boldogabbak legyünk.
Ez lenne az az irány, amerre a könyvtárak képesek lennének megújulni, és egy nagyon fontos társadalmi problémára adhatnának nagyszerű választ.