A stuttgarti utcalap vezető szerkesztője körkérdést tett fel az utcalapok terjesztőinek, különböző német városokban. Arra volt kíváncsi, hogy mennyire elérhetőek a könyvtári szolgáltatások a hajléktalanok és a szegények számára, illetve mi jellemzi körükben a könyvtárhasználatot.
- Egy stuttgarti interjúalanya 1996 óta az utcalap terjesztője (ő nevezte a könyvtárat a gondolkodás palotájának, a tudás templomának). A régi tartományi könyvtárat szívesen látogatta, be is iratkozott. Az új városi könyvtárba is eljár, ott a számítógépes szolgáltatásokat is igénybe veszi, és az érdeklődésének megfelelő irodalmat keres. Egy másik stuttgarti nyilatkozó anyagi okokból nem iratkozik be a könyvtárba (20 euró az éves díj). A városi könyvtár vezetője is válaszolt a körkérdésre: mindenki számára nyitott intézményként írta le könyvtárát. Nem tudta megmondani a hajléktalan könyvtárhasználók számát, csak azt említette, hogy sokan csak az ingyenes szolgáltatásokat veszik igénybe. A szolgáltatási kínálatot a könyvtár a hajléktalanokat segítő szervezetekkel közösen alakítja ki. Az érdeklődőknek tájékoztatást adnak arról, hogyan élhetnek az őket segítő különböző szolgáltatásokkal. Vannak ingyenes rendezvényeik, ezek egyikén például egy hajléktalan az utcalap 25. évfordulója alkalmából a városi könyvtárban mutatta be önéletrajzi regényét.
- Kölnben a Draussenseiter nevű utcalap főszerkesztője nem ismer olyan terjesztőt, aki beiratkozott könyvtári olvasó lenne. A hajléktalanok közül azonban sokan egész napjukat a könyvtárban töltik. Gondot okoz számukra, hogy a könyvtárba nem vihetik be kutyáikat, és nem szabad bent dohányozniuk.
- Nürnbergben és Düsseldorfban is a térítési díj miatt nem iratkoznak be a könyvtárba a megkérdezettek. Olyan városi kártyával sem rendelkeznek, amellyel engedményt kaphatnának. Az érintettek ugyanakkor úgy érzik, hogy szívesen látják őket a könyvtárban, ezzel nincs gondjuk.
A vizsgálódás tanulságai így összegezhetők: több zárható szekrényre lenne szükség, ahol a hajléktalanok elhelyezhetik holmijukat; az ingyenes beiratkozási lehetőséget szívesen vennék; a használati szabályok korlátozásai elriaszthatják a hátrányos helyzetűeket; a könyvtáraknak együtt kell működniük a hajléktalanok szervezeteivel; érdemes lenne speciális kurzusokat szervezni a hajléktalanok számára. (ref.: Hegyközi Ilona)