A folyóiratok a hozzájuk leadott cikkek változó skáláját jelentetik meg. A PLoS ONE 70%-ot, a Physical Review Letters (a hibrid folyóirat , melynek van 2700 dollárnyi cikkes díja is) kevesebb mint 35%-ot, a Nature pedig 8%-ot jelentet meg. Az elutasítás aránya összefügg a hitelességgel. Emellett a válogatás a témának megfelelő folyóiratok felé is tereli a cikkeket és szerzőit. A jobban válogató folyóirat alapvetően nagyobb presztízst jelent. Az OA-folyóiratoknál az erősebb válogatás nem jár nagyobb idézettséggel -- mondja Jevin West, a University of Washington (Seattle) biológusa. (Ő az idén készített egy alkalmazást, amely az OA-folyóiratok költséghatékonyságát mutatja meg. Ld. Nature link 2013).
Másik eljárás, hogy a minősítés nem a megjelenés, hanem a publikálás után lép a folyamatba: a letöltések számlálásával és hivatkozások mérése által. Alicia Wise (Elsevier) szerint a lektorálás értéket ad a publikációhoz, és káros lenne ennek megszüntetése.
A PLoS ONE támogatói ehelyett úgy válik, hogy az egész kiadói ipart át kellene formálni, melyben a válogatást nyílt ajánlási rendszer veszi át. Ez ugyan csökkenti a megjelenés előtti időt és költséget, és még akkor is működik, ha az egy cikkre jutó költség nem változik.
A teljes átállás elég lassú folyamatnak tűnik. A kutatók ugyanis ragaszkodnak a nagy presztízsű lapokhoz, melyeket nem ők, hanem a könyvtárak vásárolnak meg, így az legtöbbjük számára gyakorlatilag ingyenes a hozzáférés. (folyt. köv.) (ref.: MG)