A velencei heterodox emigráns Gian Michele Bruto (1517-1592) Báthory István történetírójaként 1574-től előbb Gyulafehérváron, majd 1576-tól Krakkóban dolgozott monumentális magyar történeti művén. A Bonfini Decadesét folytató Rerum Ungaricarum libri célja az volt, hogy egyetlen nagy narratívában mutassa be a magyar hanyatlás századát. Mátyás király halálától kezdve, Mohácson, Buda és Szigetvár elvesztésén keresztül egészen Báthory István erdélyi fejedelemmé választásáig, s egyben legitimálja az ország keleti részén berendezkedő Szapolyai-dinasztia uralmát. A mű elkészült, ám nyomtatásba nem került, a 19. századi akadémiai kiadásához pedig már csak töredékes kéziratok álltak rendelkezésre.
2020 júliusában Trentóban két szegedi kutató, Kasza Péter és Petneházi Gábor Brutus művének egy szinte teljesen ép, kétezer oldalas, autográf kéziratára bukkant, amely alapjaiban változtatta meg mindazt, amit a műről és Brutus történetírói működéséről eddig tudni lehetett. A szenzációs kézirat felfedezése általában is rávilágított a humanista historiográfia feldolgozatlanságára, amely hiányt orvosolandó a két szakember idén márciustól a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében nyert alkalmazást. Feladatuk Brutus munkája mellett általában a 16-17. századi, elfeledett, kéziratban maradt és/vagy kritikai kiadást nélkülöző, Magyarország történetét feldolgozó történeti műveknek az új szempontú feldolgozása, a kiadási munkálatok előkészítése és koordinálása lesz, további pályázati források bevonásával.
Magyarország római nagykövetségének hathatós támogatásával sikerült elérni, hogy a trentói érseki könyvtár vállalta a kézirat digitalizálását, valamint hozzájárult ahhoz, hogy kiállítás céljából pár hónapra Magyarországra kerüljön a felbecsülhetetlen tudományos értékkel bíró két kéziratos kötet.