Marilyn Monroe úgy válogatta az olvasmányait, hogy azok segítsenek legyőzni az önmagával kapcsolatban érzett hiányosságokat. Szülei nem voltak túlságosan támogatók, ráadásul egy idő után az alkalmazottai voltak a színésznő legközelebbi barátai. Kevesen hittek benne, így aztán jószerivel egyedül kellett Hollywood csúcsára felmásznia. Ami Gail Crowther a Literary Hubon közölt könyvrészlete szerint amiatt lehetett különösen nehéz feladat, mert a színésznő rettegéssel töltötte a napjai javát. Leginkább attól tartott, hogy komolytalannak, műveletlennek tartja a környezete, és kétségbe vonják a tehetségét és a sikereit.

Az imposztor szindrómával élők (ahogy korábban megírtuk, közéjük tartozik például Sanna Marin, Michelle Obama, Emma Watson, Tom Hanks, Neil Gaiman vagy épp Thom Yorke is) rengetegszer vonják kétségbe a tehetségüket és a képességeiket, sok esetben bizonytalanok magukkal kapcsolatban, és úgy érzik, hogy minden feladatot muszáj tökéletesen elvégezniük, lehetőség szerint segítség nélkül, egyedül. A Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében az imposztor szindróma nem szerepel a pszichiátriai rendellenességek között, de az ettől szenvedők nagyobb eséllyel küzdenek szorongással, depresszióval, alvászavarokkal, alacsony önértékeléssel, neurotikus viselkedéssel és perfekcionizmussal. Ez mind jellemző volt Monroe-ra is, és innen még inkább megérhetjük, mennyire fontos volt neki az, hogy gazdag könyvtára legyen. Még ha úgy is érezte a naplóbejegyzései szerint, hogy a vendégei azt gondolják, sosem veszi le a polcáról a köteteket.

A könyvtár, ami a kétkedést képezi le. - Gail Crowther szerint Monroe könyvespolca is leképezi a színésznő által átélt bizonytalanságot és társas szorongást. (...) Amint Truman Capote megjegyezte, Marilyn Monroe mindenkinek tetszeni akart. A könyvtára pedig, tehetjük hozzá, ugyanezt húzza alá, és arra következtethetünk belőle, hogy a színésznő gyakran tartott attól, hogy valami rosszat mond, valamit rosszul csinál, esetleg nevetség tárgya lesz. William J. Weatherby, aki könyvet írt a színésznővel folytatott beszélgetéseiből, észrevette, hogy Monroe bizonytalan akkor is, amikor az olvasmányélményeiről beszél.