Lewin még a 30-as évek végén kísérletek nyomán 3 alapvető vezetési stílust különített el. A demokratikus, az autokrata és a megengedő stílusokat. Mindhárom mellett vizsgálták a csoportok motivációját. Megállapították: a csoportok teljesítménye a demokratikus vezetési stílus mellett volt a legmagasabb. Egy másik kutatásban Likert a feladatközpontú (autokrata) és emberközpontú (participatív) vezetői stílusokat helyezi egymással szembe két ellenpontként és köztük több fokozatban jelöli a stílus átmenetet. A kutatások egyértelműen az emberközpontú, participatív vezetői stílus hatékonyságát igazolják. A túlnyomóan autokrata vagy feladatorientált vezetői stílus minden bizonnyal alacsonyan tartja a motiváción keresztül a kreativitást, az elismertség érzékelését, a célok, lehetőségek felismerését és generálását, a problémamegoldó képességet, a felelősségvállalást, magasan a vezetőtől való függőséget, a félelmet és bizonytalanságot, az uniformizálódás igényét. A motiváció nem anyagi formáinak hiánya nem ellensúlyozható fenntarthatóan anyagi motivációval, így nagymértékben kihat a hatékonyságra. A vezetői stílus összességében több szinten és több irányból befolyásolja a szervezeti hatékonyságot, az egyes működési szintek és területek kölcsönösen befolyásolják egymást. A vezető saját választása, hogy hatékonyan működő vezető-vezettetek rendszert akar-e fenntartani és hogyan képes ezt megtenni?