A könyvtári szolgáltatások egyik gyenge pontja a digitális környezetben történő felhasználóazonosítás. A megfelelő autentikációs rendszer kialakításához szükséges a jogszabályi környezet tisztázása is, mivel jelenleg csupán olyan törvények léteznek, amelyek vagy a digitális adatkezeléssel, vagy a könyvtárakkal függnek össze, a kettő között nincs, vagy csak nagyon áttételes az összefüggés. Az autentikációs környezet kialakítására ma több lehetőség is adódik, a kereskedelmi szolgáltatóktól kezdve a hitelesített tanúsítványszolgáltatókon át a kormányzati szereplőkig, ezek közül kell kiválasztani az "átlag" állampolgárok számára a legkönnyebben elérhető, legegyszerűbben használható megoldást. Az ügyfélkapus azonosítás bevezetése mellett számtalan technikai, jogi és társadalmi érv szól, ráadásul mind a fejlesztés, mind pedig az üzemeltetés szempontjából az egyik legolcsóbb lehetőség (legalábbis ilyen szintű azonosítás esetén). Természetesen nem csak előnyei, hátrányai is vannak ennek az azonosítási eljárásnak, de ezek jobbára olyan szempontok, amelyek a többi megoldásnál is szerepet játszanak valamilyen mértékben. Ráadásul nem lehet eltekinteni a könyvtárak intézményi és informatikai lehetőségeitől sem, amelyek szintén jelentősen befolyásolják ezeket a paramétereket.
Az egységes azonosítási rendszer szélesre tárja a létrehozható szolgáltatások körét és az ezt kiszolgáló intézményi és informatikai háttér rugalmasságát is rendkívül nagymértékben megnövelheti.
Így olyan könyvtári hálózat jöhet létre, amely ugyanazt a felhasználói élményt tudja nyújtani szinte bárhol, illetve olyan, személyre szabott szolgáltatások jöhetnek létre, amelyek megoldhatják a jelenlegi, a könyvtári szolgáltatások távoli elérésével kapcsolatos jogi és technológiai kérdéseket is. (Takács Dániel)