Hagyományosan a könyvtári dokumentumok hordozói és formátumai határozzák meg, hogy egy-egy intézménynek milyen részlegei vannak, és mekkora a feldolgozó kapacitása. Jóllehet a legtöbb felsőoktatási könyvtárban már a költségvetés 70?90%-át elektronikus forrásokra fordítják, a munkatársak panaszkodnak, hogy aránytalanul nagy erőfeszítéseket kell tenniük a nyomtatott dokumentumok feldolgozása érdekében, hiába csökkent a mennyiségük.
A felsőoktatási könyvtárakban a kölcsönzés és könyvtárközi kölcsönzés meredeken visszaesett, a közkönyvtárakban ugyanakkor a nyomtatott dokumentumok kölcsönzése továbbra is jelentős arányú.
Az integrált rendszereket négy évtizeddel ezelőtt a nyomtatott gyűjteményekhez igazodva tervezték meg. A könyvtárak szervezete is visszatükrözte az integrált rendszerek moduljait. Időközben a felsőoktatási könyvtárak szinte teljességgel áttértek arra, hogy folyóirataikat csak elektronikus formátumban fizetik elő, (...) Az integrált rendszerek nem képesek szolgáltatni az e-folyóiratok használati adatait sem az előfizetési döntésekhez.
Kiváltásukra számos ún. elektronikus forrásokat kezelő rendszer jelent meg; egyesek kereskedelmi forgalomban kaphatók, mások saját fejlesztésűek. Figyelemre méltó, hogy e rendszerek egy részének fejlesztése a későbbiekben leállt, továbbá eleve viszonylag keveset adtak el belőlük az integrált rendszerekhez képest. Úgy tűnik, hogy a könyvtárak táblázatok, jó esetben adatbázisok és más, házi módszerek segítségével igyekeznek kezelni és nyomon követni e-forrásaikat.
A nyomtatott és az elektronikus forrásokat a könyvtárak külön platformon kezelik, ami nem helyes. (Teremtsünk egyensúlyt az elektronikus és a nyomtatott források kezelése között!, ref.: Hegyközi I.)