Yves Winkin, a párizsi Musée des Arts et Métiers korábbi igazgatójának cikke arról szól, hogyan változtatja meg a múzeumok arcát a világjárvány: miért nem minden a magas látogatószám, milyenek lesznek a jövő múzeumai és múzeummá tesz-e egy róka látogatása egy épületet?
- Az új ökológiai és pandémiás korlátok következtében felmerülő gazdasági korlátok a múzeumi szféra újrakonfigurálásához vezetnek: ezt lehet passzív módon, mivel az állami források csökkennek (részleges vagy teljes bezárás, konszolidáció, magáncsoportok általi átvétel, franchise-értékesítés), vagy legalább részben megelőzhető és ellenőrizhető.
Mindenekelőtt fontos lenne a meggyengült kulturális intézmények között a szolidaritási hálózatok létrehozása, ami lehet múzeumok, színházak, operaházak és független mozik összeolvadása. A cél az, hogy a közönség körbejárja az egyes intézményeket, az intézmények megosszák a tapasztalatokat, és erősítsék a kapcsolatot a városi közösségi mátrix-szal.
Másodszor, ahol csak lehetséges, elő kellene segíteni a könyvtár-levéltár-múzeum egyesüléseket, különösen az egyetemeken belül. Az utóbbi években az egyetemi könyvtárak új tapasztalatokat szereztek a közönség fogadása terén, és ez a múzeumokban is alkalmazható lenne. Végül felül kellene vizsgálni a raktár/ állandó gyűjtemény / ideiglenes kiállítás klasszikus hármasát, ami minden szinten túl költséges. A raktárak a látogatók számára is nyitva állhatnának, a kiállításokat össze lehet vonni, és az állandó gyűjtemény számára elkülönített termek lehetnek többfunkciósak, ezáltal maximalizáljuk a rendelkezésre álló forrásokat, miközben erősítjük a kollektív öko-felelősségvállalást.