Mi mindent rejt a legnagyobb forgalmú fővárosi könyvtárnak helyet adó palota épülete? Ki volt a névadó Szabó Ervin? Hogyan alakult könyvtár(hálózat) története? Pesti mesék cikksorozatunk legújabb darabjából minden kiderül.
Az 1848. március 15-i eseményekről szóló közemlékezetnek nem igazán része az az információ, hogy a forradalom legfontosabb helyszínének számító Nemzeti Múzeum ekkoriban még a város szélén feküdt. A mögötte elterülő mai Palotanegyed (azaz a VIII. kerület Nagykörúton belüli részének) kiépülése csak a 19. század második felében zajlott le, akkor viszont meglehetősen gyorsan. Az itt álló épületeket szinte mind 1860 és 1890 között húzták fel, ezért is mutat olyan egységes képet ez a városrész.
Ezek az épületek pedig eredetileg a korabeli elit, vagyis arisztokraták és gazdag polgárok lakhelyéül szolgáló paloták voltak, ezért is viselte sokáig a közbeszédben a Mágnásfertály nevet a környék, amiből aztán a szalonképesebb Palotanegyed lett.

Ilyen palotaként épült meg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár mai főépülete is a mai Baross, Reviczky és Szentkirályi utcák által közrefogott, háromszög alakú területen. Az építtető Wenckheim Frigyes gróf, a tiszántúli vármegyékben százezer holdas nagyságrendű birtokokkal rendelkező földesúr és országgyűlési képviselő volt, akinek ókígyósi kastélyát maga Ybl Miklós tervezte. A család fővárosi tartózkodásainak idejére szánt palotát is Ybl tervezésében akarták megvalósítani, de az idős mester élete utolsó éveiben már nem tudta vállalni a munkát, így a hazai neobarokk építészet egyik jelese, Mening Artúr életművének csúcsa lett a Wenckheim-palota.

A gróf halála után, 1927-ben az örökösök eladták a fővárosnak a palotát, amibe négy évvel később költözött be a Fővárosi Könyvtár. Az épület utoljára 1998 és 2001 között esett át jelentős átalakításon és felújításon, amit a könyvtár megnövekedett látogatószáma indokolt, és aminek az eredménye egy nemzetközi színvonalú, impozáns könyvtárpalota lett.