A placemaking az urbanisztikából érkezett, és nehezen fordítható magyarra. Talán a közösségi helyteremtés áll hozzá a legközelebb. A fogalom mögött egy fontos felismerés áll: a jó városi terek nem pusztán építészeti tervek eredményeként jönnek létre; a használók tapasztalata, a közösségi élet, a mindennapi viselkedési minták legalább ilyen fontos szerepet játszanak a kialakulásukban. A Project for Public Spaces (PPS) szerint a jó helyek
- könnyen elérhetők,
- biztonságosak,
- kényelmesek,
- többféle tevékenységet tesznek lehetővé, és
- természetes módon vonzzák az embereket.

Ha ezt a listát végiggondoljuk, nehéz nem észrevenni, mennyire illik a könyvtárakra. A könyvtár sajátos pozícióban van a településen. A legtöbb nyilvános tér ma valamilyen módon a fogyasztáshoz kötődik, s az ember vásárlóként van jelen bennük. A könyvtárban ez nem feltétel. A jelenlét, a csak ott lenni önmagában is legitim. A Gensler egyik elemzése ezért nevezte a könyvtárakat a város utolsó urbanisztikai oázisainak.

Ennek a tulajdonságnak ma különös súlya van. A könyvtár egyszerre tanulási tér, találkozóhely és közösségi infrastruktúra. Christian Lauersen dán könyvtárigazgató egy cikkében azt írja, hogy egy szoba több mint négy fal és bútor. Egy közösen használt tér társadalmi jelentést hordoz. Az emberek kapcsolatba lépnek egymással, és a tér ennek a kapcsolatnak a hordozója lesz. A placemaking tulajdonképpen ezt a jelenséget próbálja tudatosítani.