A placemaking projektekben gyakran alkalmaznak különböző részvételi módszereket: workshopokat, közösségi térképezést, beszélgetéseket, vizuális ötletgyűjtést.

A Shaping Better Places Together kutatási projekt egyik fontos tanulsága az volt, hogy az emberek akkor kezdik sajátjuknak érezni a teret, amikor a tervezési folyamatban is részt vehetnek. A kutatás azt is hangsúlyozza, hogy a közösségi tervezés nem lehet egyszeri esemény. Elő- és utófolyamatokra, utánkövetésre, világos felelősségekre és valódi facilitációra van szükség. A jó facilitátor nem csupán levezeti a beszélgetést, hanem segít abban is, hogy a közös gondolkodásból cselekvés legyen.
- Az egyik legegyszerűbb, mégis erős módszer a Wishfinding. A kiindulópontja nagyon egyszerű: mit szeretnének az emberek egy adott helyen? A módszer egy kívánság-iránytábla köré épül. Az emberek nyíl alakú táblákra írják fel, mit szeretnének látni a környéken vagy az adott intézményben: több zöldet, padokat, közösségi kertet, csendes tanulószobát, társasjátékot, könyvklubot stb. A kívánságok nyilvánosan jelennek meg, és beszélgetést indítanak el. A módszer könyvtári közegben nagyon könnyen adaptálható. Mi hiányzik ebből a könyvtárból? Mit csinálnál szívesen a könyvtár körül? Ilyen egyszerű kérdésekkel meglepően pontos válaszokat lehet kapni.
- Hasonlóan közvetlen eszköz a Sticker Democracy. Ennek a lényege, hogy az emberek matricákkal szavaznak különböző lehetőségekre. Nem kell hosszú kérdőív. Egy kérdés, néhány opció, néhány matrica. A módszer különösen jól működik gyerekekkel és fiatalokkal is, mert gyors, vizuális és játékos. Oslo egyik multikulturális középiskolájában például ezzel a módszerrel derítették ki, milyen hétvégi programokat szeretnének a diákok. Könyvtárban ez ugyanilyen jól használható tértervezésre, programfejlesztésre vagy egy új közösségi projekt prioritásainak felmérésére.
- A Pictogramming hasonlóan participatív, csak itt az emberek rajzokkal és jelekkel mutatják meg, hogyan használják a teret, és mit szeretnének ott csinálni. Lakossági workshopokon, könyvtári közösségi beszélgetéseken, fiatalokkal különösen jól működik. Nagy előnye, hogy láthatóvá teszi a használati mintákat és az igényeket akkor is, amikor ezek szavakkal nehezebben kifejezhetők.