Nem hívja beszélgetős műsoraiba az állami tévé, nem játsszák a zenéjét a rádiók, de Koncz Zsuzsát ez csak picit zavarja. Boldoggá teszi, hogy koncertjei telt házasok, majdnem 185 ezren követik a Facebookon, és a Hungaroton kiadó tavaly bejelentette: várja a következő lemezét. Két hónapon belül megjelenik Vadvilág című albuma. (NOL)
- Sok éve egy már akkor is veterán könyvtárvezetőről azt gondoltam: gondolatai mögött összefüggő tudás van. Aztán egyre többet hallván tőle, lassan rájöttem: feltehetően tévedtem. Magyarázta pl. hogy az olvasó helyett használót kell mondani(!). Mindezt akkor, mikor már vagy 10 éve nem volt téma a szakmában.
Vagy: az akkreditációs bizottság vagy 15 éve elutasított egy programkérelmet, melyben nehezményezték a "közkönyvtár" kifejezés használatát, az általuk preferált "közművelődési könyvtár helyett".
Úgy tűnik, más-más úton jár a pozíció és a szakmai intellektus (pozicionális vs. intellektuális tőke) - bár az sem kizárt, hogy gyakran találkoznak.
A "szakmai civilek" hivatalos pozíció nélkül tesznek le értékeket a köz asztalára, s jellemzően a közösségi értékteremtésben lelik kedvüket (ld. egy 2009-es KIT-gyűjtést: link ). Ám a pozíció és a vele járó források hiánya a legfőbb korlátozó tényező lehet, melynek frusztrációja kihathat a projektek sikerére és a projektgazda személyiségére egyaránt. Az utóbbi lehet belekeseredés, sértettség, elmenekülés a szakmából. Az elismerés - ha mégis megjön - sok esetben "poszthumusz": büszkék vagyunk, hogy ő is könyvtárosból lett valaki. (Azt már nem tesszük hozzá: mert sikerült idejében dobbantania a szakmából).
A kurrens, hivatalos elismerést a pozícióhoz kötött projektek kapják, gyakran függetlenül az objektív mutatóktól. A támogatottak ezért nem is nagyon érdekeltek a hatékonyság összevetésére, az eredményesség (a jóval nagyobb forrásfelhasználás okán) azonban őket "igazolhatja".
A pozícionális kultúra élvezői csak kivételes esetben használják fel a civilek szaktudását, akik viszont - ha ez megtörténik - a támogatásért cserébe - gyakran visszavesznek saját szakmai elvárásaikból.
A hivatalosság képviselői gyakran akkor sem működnek együtt a civilekkel, ha ezáltal romlik saját szolgáltatásuk minősége. (Úgy vélhetik, az együttműködéssel saját gyengébb teljesítményükre irányulna a figyelem?)
A sokszor irigykedve nézett országokban a szellemi-intellektuális tőke és a pozicionális tőke sokkal inkább kötődik össze: az elismerés teljesítmény-alapú. (MG)