Lankes - Silverstein - Nicholson munkája, ALA számára: 'Részvételi hálózatok: a könyvtár, mint társalgás'. Több megállapítása indíthat el folyamatokat a szakmai közgondolkodásban. A dokumentum kizárólag 'részvételi könyvtárról' beszél, azaz olyan könyvtárügyről, amely következetesen a társalgási modell nyomán jár, mely éppen úgy meghatározza a katalógus felépítését és kezelését, mint a könyvtár valamennyi tevékenységét, kezdve persze a tájékoztatással, amely természetéből adódóan foglalja magában a könyvtáros-olvasó párbeszédet. (Ezt a 'beszélgetés' vagy 'társalgás' metaforát, mely a Cluetrain kiáltványból ered, az olasz elektronikus könyvtári nyilatkozat tette közismertté a szakmában, és a nyilatkozat is olvasóközpontú könyvtárról beszél.) Komolyan kell venni a dokumentum figyelmeztetését, és értékelni kell, ki kell használni mindazt, amit az olvasó (használó) apportál a könyvtárba, akár azzal, amit mond (vagy nem mond), akár a könyvtár tevékenységében való közreműködéssel. A dokumentum nyitó állítása, miszerint 'az ismereteket társalgás révén hozzák létre' viszont egyszerre magától értetődő, és ugyanakkor veszélyes is. Természetes, hogy a könyvtár-használó találkozás és 'interakció' elve az 'informatív mediáció' (tájékoztató közvetítés), amin a könyvtár alapul. Ugyanakkor, ha az interakciót ilyen kevéssé strukturált stílus felé tereljük, a könyvtár elveszítheti felelősségét: hová tűnnek az értékadás, az értékelés és a hitelesség, megbízhatóság fogalmai? Eljött-e hát az ideje a 'kettőpontnullás könyvtárügy' megalapításának? ... Vagy lehet, hogy létre kellene hoznunk az 1.7, 1.8... verziókat. Talán jó lenne mindazokkal a problémákkal is foglalkozni, amelyek a könyvtárak jelenéhez kötődnek, még mielőtt megjósolnánk feltételezett jövőjüket. - F: Irány a 2.0-ás könyvtárügy? / ref.: Mohor J., In: Könyvtári Figyelő, 2008/3.