Egy hazai közkönyvtári épület tetejére méhkaptárat tervezett a könyvtár, hely biztosításával, méhész bevonásával; elsőként az országban. A település illetékes vezetője a tervet viccnek nevezte, az emberek biztonságára hivatkozva. A kimondott szó után már nem lehetett a kontrollált veszély koncepcióra hivatkozni, mely szerint az embert potenciális veszélyforrások veszik körül, de szocializációja közben megtanulja kezelni ezeket, így gyakorlatilag nullára csökkenti a tényleges veszélyt. Praktikusan: nem irányítjuk a gyerekeket a tetőn lévő kaptár mellé játszani. Ezzel szemben megfelelő közelségből elmagyarázzuk a gyerekeknek a méhek szerepét, hasznát és az együttélés szabályait. Mindez kaptár nélkül nyilván nehezebb.
Summa: a szokatlantól való félelem megakadályozta egy új, több szempontból a lakosok, a könyvtár és a település-pr szolgálatába állítható projektet.

A Ljubljanai Néprajzi Múzeum vendégei a tetőn termett mézzel ízesíthetik kávéjukat. Ami azért is hasznos, mert a méztermelési emlékeit bemutató részlege is van a múzeumnak. Ahogyan a könyvtáraknak is vannak rovarokról szóló, mézfelhasználással foglalkozó és fenntarthatósági összefüggésekkel foglalkozó dokumentumai, foglalkozásai is.
S akkor még nem is beszéltünk a Párizsi Operaházról... (MG)

Tudtad, hogy a párizsi Operaháznak is saját méze van? Nem, ez nem egy különleges francia mézmárka neve. A mézet tényleg Párizs egyik legismertebb épületének tetején élő méhek készítik.
A Palais Garnier tetején már évek óta kaptárak állnak, később pedig az Opéra Bastille tetejére is kerültek méhcsaládok. Az Opéra national de Paris hivatalos oldala szerint a kaptárakat profi méhészek gondozzák, a mézet pedig begyűjtik és értékesítik az Operaház üzleteiben.
És ami igazán különleges: ezek a méhek Párizs virágzó kertjeit járják. A Tuileriák, az Invalidusok környéke, a Champs-Élysées és a város számtalan parkja mind a "méhlegelőjük" része lehet. (Mézelő Méhészet, Facebook)