Az évre visszatekintve előkerülhetnek a saját könyvtári sztorijaink, melyeket lazulva, derülve élhetünk újra. Deli Klára (Kecskemét) válogatásából...

1. Hát csak nem...?: Szőrmekalapja, és rókagalléros hosszú kabátja is már határozottságot sugallt (hoppá, ruhatár?), hát még a hangja! A könyvtáros viszont a legbájosabb mosolyával közölte vele, hogy az olvasói igényt felesleges lenne adminisztrálni, mivel a keresett könyvből jelenleg több példány is kölcsönözhető. Erre a hölgy kissé méltatlankodva: - Csak nem gondolja, hogy a kezembe veszem, amit már más használt?!
2. A hála utolér: Szalad a könyvtáros a Szakba, az Olvasóterembe, majd egyre apadó reménnyel a raktárba. Ott aztán az apasztásra várók könyvek halmazából kirángatja a már kissé romos állapotban lévő egyetlen és utolsó erősen retró könyvet, amivel elégedetten távozna a hölgy, de olyan hálatelt, hogy egy 500 ft-ost dugdosna a szegény könyvtáros zsebébe. Némi közelharc után marad az ötszázas az eredeti tulajdonosánál, aki - végre - hóna alatt a könyvvel indul a kölcsönzés felé. Délután telefon a kollégáktól: Várnak a földszinten, gyere le. A gyanútlan könyvtáros letipeg, és már késő kitérni: a hálatelt Olvasó áll ott, hatalmas szatyorral, amiből zöld valamik kandikálnak ki. Mire feleszmél, kezében a teli szatyor, amihez az ajándékozó csak annyit fűzött: Tessék fogyasztani, túltermelés volt cukkiniből!
3. A helyettes: Az olvasók közt sok jó arccal is találkozhatunk. De olykor akad kivétel is, pl. az a kissé ideges srác, aki belép a kis "kukszliba", ahol éppen berakom az ebédemet melegedni. - Maga még ebédelni is akar? Nem elég kövér már? - Mindezt fortissimóban... (De ugyan honnan is tudhatta volna, hogy az előző héthez képest már leküszködtem 2 kilót?) Másnap ugyanő, kezében egy kornyadt virággal: - Bocsásson meg, tegnap véletlenül megittam egy korsó sört a gyógyszereimere...
4. Sürgős: Elnézést, otthon maradt az olvasójegyem, de holnap vizsgázom. Nem lehetne, hogy az ön olvasójegyére vigyek ki könyvet? Csak erre a 12 kötetre lenne szükségem holnapig...