A könyvtárak gyűjteményközpontú intézmények helyett kulturális szolgáltató, tudásátadó szolgáltató pontokká változnak át, melyek mögött persze koherens hibrid könyvtári rendszerek állnak minden érintett országban. S ezek a rendszerek egymással összekapcsolódva is ugyanilyen koherens hálózatot alkotnak. Az intézményfenntartás felelőssége az egyes könyvtártípusok szerint megoszlik az erős helyi önkormányzati, a regionális és a nemzeti szintek között. A könyvtári rendszeren belül az egyes új virtuális szolgáltatások szakmai megalapozása mellett legalább akkora szerepet kap azok menedzselése. Önálló szolgáltatási arculat (brand) és egyéb marketingkampányok segítségével harcol a könyvtár a megbecsültségért az alapvetően megváltozó társadalmi és politikai környezetben. Miközben azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a nagyarányú virtualizáció közepette, az északi könyvtári rendszerek hibrid jellegűek: A hagyományos állomány materiális és szimbolikus eszmei értéke is fennmarad, sőt növekszik (például a minden eddiginél hatékonyabb könyvtárközi kölcsönzéssel). Ezt bizonyítják a növekvő kölcsönzési mutatók, s a helyi igények szerint épülő új közművelődési, illetve tudományos könyvtárak is. Az online zenekölcsönzés(!), a webalapú(!) tájékoztató termékek és szolgáltatások (tematikus webkalauzok, keresők, e-book és folyóirat-gyűjtemények otthoni(!) eléréssel, OPAC-ok s azok járulékos elemei, s az e-folyóiratok olvasása) békésen együtt élnek a hagyományos papír alapú szolgáltatásokkal. Az állampolgárok ezeket párhuzamosan igénylik. A könyvtár tere egyre inkább személyes találkozóhellyé válik, ahová jó bemenni, beszélgetni, tájékozódni (a helyi közügyektől a számunkra érdekes vagy fontos témákig mindenről), kulturális programokra járni. A könyvtár így kulturális központ, ahol a teljes könyvtári rendszer mind hagyományos, mind virtuális szolgáltatási vertikumával találkozik az olvasó. -- A további hírlevelekben néhány konkrét példát villantunk fel a fentiek érzékeltetésére.