Politikai változás ide vagy oda, a generációkon keresztül hordozott attitűd lassan változik. E szervezeti kulturális orientációk viszont alapvetően befolyásolják jövőbeni versenyképességünket. Mely így praktikusan előrejelezhető (vö.: link ). E kulturális orientációk között vizsgálható a (könyvtászakmai) demokráciával kapcsolatot attitűd is. (MG)

Szabó Andrea szociológus: ... Mert a társadalom ma valóban szétszabdalt: családok, baráti körök, települések, generációk élnek egymás mellett más nyelvben, más hírvilágban, más erkölcsi koordináták között. Könnyű ilyenkor azt mondani: vége a demokráciának! És ez részben igaz is: a bizalom megkopott, a közös valóság beszűkült, a nyelv eldurvult. Ez mind súlyos veszteség.

De van itt másik olvasat is. Az, hogy talán nem csupán fogyasztjuk a maradék demokratikus társadalmi tőkét, hanem közben termeljük is az újat. A demokrácia ugyanis nem attól él, hogy béke van és unalom. Hanem attól, hogy vannak állampolgárok, akik figyelnek, mérlegelnek, vitatkoznak, számonkérnek, és végül aktivizálódnak. A demokrácia nem steril laboratórium, hanem zajos, kényelmetlen, sokszor indulatos emberi üzemmód. Mi magunk vagyunk a demokrácia hordozói!

Most valami ilyesmi történik az országban. Újra van érdemi politizálás. A vezetők járják az országot, az emberek vitatkoznak, a közhangulat nem dermedt, hanem mozgásban van. Ez persze feszültséggel jár. Zajjal, túlzással, sértettséggel, néha hisztériával. De mégis jobb, mint a közöny. Mert ahol közöny van, ott egyedül a hatalom marad ébren. ... Mi történik velünk? Talán az, hogy hosszú idő után nemcsak elszenvedjük a történelmet, hanem újra részt akarunk venni benne. És ez, bármilyen zaklatott is, nem a vég jele. Hanem annak, hogy a társadalom még nem mondott le önmagáról. Mert a demokrácia mi magunk vagyunk!