HVG: Mi volt a legfontosabb ahhoz, hogy boldogulni tudjon látássérültként?
Straub Péter, régész: Nem csenget be senki, hogy segítsen, nekem kell utánajárnom. Ha ok nélkül nem megyek el egy megbeszélt órára, akkor nem lesz következő, hiszen sok látássérült van, és kevés tanár. Önkénteseket is én kerestem. Motivál, hogy egyre több mindent megtanuljak és önállóbb legyek, hiszen ezzel egyre több dolgot nyerek vissza. Különös, hogy fiatal koromban nagyon nehezen tanultam nyelveket - most viszont angolul tanulok -, vagy látóként nem használtam okostelefont.

HVG: Hogy lehet megtanulni mobiltelefont, számítógépet használni képernyő nélkül?
SP: A számítógép és az okostelefon felolvassa a weblapokat, dokumentumokat. Ahogy ön ránéz a telefonjára, amikor keres egy funkciót, én az ujjamat húzom végig a képernyőn, és felolvassa nekem a telefon, mit lát az ujjam. Hangvezérléssel tudok gyalogos navigációt használni, sms-t, e-mailt írni, Facebookot használni, chatelni. Amikor megtapasztaltam, hogy használhatok számítógépet és telefont, tudtam, nincs elveszve a világ.

HVG: Hogyan lehet folytatni látássérültként egy olyan szakmát, ami a tárgyakról szól?
SP: A terepi munkát nem tudom folytatni, de a régész munkája nem csak abból áll. Megkérem a kiadókat, szerzőket, hogy küldjék el a könyveket, cikkeket elektronikusan. Van olyan szoftver, amely a képeket, főleg a rajzokat annyira felnagyítja, és kontrasztosítja, hogy tudom értelmezni. Így aztán nem kellett elszakadnom a szakmámtól. A határtalan régészet című folyóiratban rendszeresen ismeretterjesztő cikkeket írok, de már nem sokat késnek az újabb szakmai munkáim megjelenései sem. Előadásokat tartok sorstársaknak, de látóknak is. Különösen büszke vagyok a legnagyobb videómegosztón futó, Múzeumi kincseink audionarrációval című sorozatra, amit mára 20 régészkolléga közreműködésével készítünk, és jelenleg a 65. résznél tartunk. Kiválasztunk egy-egy érdekes régészeti tárgyat, amit egy pár perces filmen mutatunk be, a narrátorok pedig elmondják, mi is látható a képeken.