Gyakori panasz könyvtárosoktól is, hogy nincs idejük hosszabb távon fontos feladataik megoldására, mert folyamatos tűzoltásra kényszerülnek. S más területen is észrevehetjük: a folyamatosan - és eséllyel tudatosan, kisebb-nagyobb bosszantó dolgokkal, például propagandával - terhelt gondolkodásunk nehezebben összpontosít sorsdöntő tervekre, feladatokra. Erre épít a gumicsont kommunikációs terelőeszköz is: a megcélzottak figyelme egy mellékes problémára terelhető, és kisebb figyelem marad a tényleges, nagyobb gondra. Nem meglepő, hogy a szűkösség pszichológiája (vö.: link ) szakmai, magánéleti és állampolgári minőségükben egyaránt korlátozza a könyvtárosokat (is). (MG)

Ha valamiben hiányt szenvedünk, az egy beszűkült gondolkodásmódhoz, csőlátáshoz vezet, ami pedig azt eredményezi, hogy más dolgokat teljesen figyelmen kívül hagyunk. Az elménk automatikusan a ki nem elégített igények felé orientálódik, és ezzel nagyon leszűkíti a sávszélességet: egy parancs fut, és minden más program akadozik, vagy el sem indul.
A gond elsősorban azzal van, hogy amíg az éppen sürgős dologra koncentrálunk, más problémákkal csak korlátozott kapacitással foglalkozunk, vagy teljesen negligáljuk őket. A kognitív túlterheltség pedig jelentős teljesítményromláshoz vezet a később felmerülő feladatok elvégzésekor is. Ez egy tipikus csapdahelyzet, hiszen a leterheltség miatt épp azokra a tevékenységekre nem jut elég mentális energiánk, amelyek segíthetnének kitörni a nélkülözésből.
A probléma másik gyökere, hogy sajnos nem mi, hanem a hiányérzetünk irányítja, hogy merre forduljon a cső, amin keresztül a világra tekintünk. [Ezért lényegében az irányít, aki a hiányt, vagy annak érzetét mesterségesen előállítja - MG]
A hiány miatt kialakult beszűkült gondolkodásmód nem alkalmas a nem sürgős feladatok figyelembevételére, és ez a szegénység ördögi körének képzeletbeli kezdőpontja. Ez azért fontos felismerés, mert ebből jól látszik az ok-okozati viszony, miszerint nem a korlátolt mentális képességei miatt szegényedik el valaki, hanem a szegénységben való lét akadályozza a kognitív képességek optimális működését, és az így meghozott rossz döntések sajnos tovább mélyítik a szegénységet.