Az olvasni tudás olyan készség, amely nélkül nem boldogulunk a világban. A könyvtárak a XXI. században is a tudás tárházát jelentik, mégpedig igazodva a modern világhoz. Nagy Attila olvasáskutató szerint leegyszerűsítve azt mondhatjuk, akkor olvas tökéletesen valaki, ha egy szövegből első olvasásra azonnal ki tudja szűrni az információkat, összefüggéseket, illetve válaszokat. A modern világban a szövegértés a személyes versenyképesség alapfeltétele. Ugyanígy vélekedik erről Liebhauser János, az Illyés Gyula Megyei Könyvtár igazgatója is. Mint mondja, ezért lenne nagyon fontos az olvasást olyan szinten elsajátítani, hogy ne csak a tudás, az információ megszerzését szolgálja, hanem a szórakozást is. Az iskola dolga, hogy megtanítsa az embereket olvasni, a könyvtáré pedig az, hogy hozzájuttassa az olvasó embert a felhalmozott tudáshoz, kultúrához. A megyei könyvtár számos rendezvénnyel hívja fel a figyelmet szerzőkre, művekre, kulturális eseményekre. Mindezzel az a cél, hogy felkeltsék a figyelmet a művelődés iránt, és mindehhez felajánlják azokat a lehetőségeket, amelyeket a könyvtár kínálhat. Mint az igazgató hangsúlyozta, tévedés, hogy az olvasáskultúra és a számítástechnika egymás ellenségei. Annál is inkább nem igaz ez, mert aki használni tudja a számítógép, az internet adta lehetőségeket, az olvasni is jól tud. Az igazi probléma nem a számítógép léte, használata, hanem az, ha egyáltalán nem művelődnek az emberek. A számítógép ugyanis nemcsak szórakozásra, hanem művelődésre is kiválóan alkalmas. Az olvasás igazi konkurenciája inkább a televízió, amely passzív befogadóvá teszi a nézőt. A mai fiatalok, akiket szokás google-generációnak nevezni, az ismereteik nagy részét már számítógépen keresztül szerzik. Az interneten felhalmozott információ-tárházzal pedig az a gond, hogy strukturálatlan tudáshalmaz. Kell valamiféle eligazodási képesség, amellyel ezt hatékonyan használni tudja valaki. S kell egy mérce, amely szervezi, hitelesíti és minősíti ezt a tudáshalmazt. Ebben segítséget nyújtani szintén a könyvtárak feladata, amelynek meg is felelnek. A könyvtárak szerepe, feladata változik a világgal együtt. De alapvető funkciója megmarad. A kultúra, a tudás átadásához kellenek a hordozóeszközök, és a könyv, mint formátum, állandó. Vannak olyan művek, alkotások, amelyek könyv formátumban az igaziak. Legyen szó művészeti albumokról, vagy irodalmi művekről. Ahogy a színházak és a mozik sem tűntek el a tévé térnyerésével, a könyvtárakat sem fenyegeti ez a veszély a számítógépek elterjedése miatt. A könyv, a könyvtár szerepe átértékelődik, valamilyen szintű szelekció is lehetséges, de egy biztos: olyan világ, ahol nem kell olvasni, nem lesz. A könyvtár pedig továbbra is az a hely marad, ahol korlátozás, megkötöttség nélkül, vagyoni helyzettől függetlenül mindenki hozzáférhet ahhoz a tudáshoz, alkotáshoz, információhoz amelyet az emberiség felhalmozott, és amely hiteles és értékes.