A szerzők a folyamat hat lépésre hívják fel a figyelmet, amelyeket a gyakorlatban a szakemberek szabadon bővíthetnek további elemekkel:
1. Először mindenképpen tisztázni kell a különböző szerepeket: kinek van szüksége az információra? Egyetlen személy számtalan szerepet tölthet be, ami a hozzá kapcsolódó szereptudattal nagyban meghatározza az információs igényt és az azon keresztül kialakuló információs műveltségi modellt.
2. Példákon keresztül kell tanulmányozni az információigényeket, mivel azok között számos kapcsolat felfedezhető, és többféle logika alapján sorolhatóak rendszerbe. Így a gyerekek sokkal könnyebben találják meg az esetek közötti hasonlóságokat, és nyúlnak a bejáratott módszerekhez.
3. A tanulóknak maguknak kell meghatározniuk azokat a követelményeket, amelyeknek a megszerzett információnak meg kell felelnie, mivel így sokkal inkább meglátják, mi az igazán fontos. A gyerekek többsége az információigény megjelenésekor a leggyakrabban használt (rendszerint a weben elérhető) forrásokhoz nyúl, anélkül, hogy átgondolná, mire is van szüksége. Ám azokat a gyerekeket, akik ezzel a módszerrel tanulnak, arra kérik, hogy alaposan gondolják át, milyen minőségű információra van szükségük, ami sokat változtat rutinjukon.
4. ... (Hogyan segítsük a tanulókat az információs műveltségről való gondolkodásban?; ref.: Jávorka B.)