(Egy éve írtuk...) Vagy 20 éve, a BOBCATSSS konferenciák egyik budapesti rendezvényén a főszervező Ruud Bruyns így kezdte megnyitóját:
- A tavalyi konferencia után összegeztük visszajelzéseiteket, és azt találtuk, hogy legyen kevesebb előadás és több büfé. Jó hírem van: a mostani konferenciánkra megfordítottuk az arányt.
Mindezt nyilván nem szó szerint kell értelmezni, de az egyértelműen kiderült, hogy a szakmai rendezvények gondolkodást változtató és cselekvésre késztető céljainak előfeltétele, hogy a témaadó előadásokat bőven kövesse a részben kötött, részben kötetlen szakmai beszélgetések lehetősége. S ez sokkal fontosabb, mint az előadások mennyisége. A "Sajnos kollégák, elfogyott az időnk..."-szólam az egyirányú kommunikációt szolgálja, nem pedig a bevonás és a két- vagy többirányú párbeszéd gyakorlatát. Mindez pedig szembe megy az IFLA fenntartható fejlődési célok (SDG) 17. "Partnerség a célok eléréséért" pontjával is. A diskurzus hiányával mi magunk rontjuk le jelentősen az előtérbe helyezni kívánt előadások hatását is. De nézzük a válaszokat...

Tehát a válaszok tájékoztató jellegű megoszlása a "Szerinted kell-e kérdésekre időt biztosítani egy könyvtárszakmai konferencián?" kérdésre:
0 - Nem lényeges szempont: a kollégák úgysem kérdeznek
19 - Lehetőleg minden előadás után: a közös gondolkodás hoz változást
11 - Valamennyi kell; legalább a nap, vagy blokk végén
4 - A konferencia = ismeretszerzés; beszélgetésre ott a büfé.
Mindebből látszik, hogy igenis van érdeklődés a konferenciákon a kérdésekre. Feltehetően az előadások számának rovására is (mennyiség helyett inkább a minőség számít). Az adatok diagramon: link . (MG)