Néhány napja egyre több jelzés érkezik könyvtároskörökből, hogy egy újabb magyaros történet van kibontakozóban. A könyvtári portálok építésére különféle partneri alapon (esetleg szebben fogalmazva regionális, városi, kistérségi szinten) állnak össze könyvtárak. Azt képzelik ugyanis, hogy egy portálkészítő program feltelepítésével s egy színes-szagos felület előállításával bőven besöpörhetik a forrásokat, sok kis szegmensű koordinálatlan, alacsony hatékonyságú fejlesztési munka útján. Szomorú lenne, ha ez így történne, s újabb szeg kerülne a magyar könyvtárügy (sajnos egyre szebben alakuló) koporsójába. Normális esetben ugyanis (szerencsésebb országokban) országos portálokat építenek. Ennek alapja a teljes nemzeti bibliográfia digitalizálása. Ez utóbbi adja a portáladatbázis és szolgáltatói felület tartalmi magját. (A nemzeti bibliográfia és az arra épülő portál működtetésére és menedzselésére számos szervezeti minta létezik, biztos ki lehet alakítani az itthoni modellt is). Ezt követően építenek egy olyan országos portált, mely egyszerre ad hozzáférést a közös szolgáltatásokhoz, s a helyi igényeket is megjeleníti,s becsatornáz külső tartalmi erőforrásokat is. Az állományadatok egységesek, az egyes könyvtáraknak csupán a saját lelőhelyadataikat kell feltölteniük a rendszerbe. Innentől kezdve a könyvtárközi kölcsönzés jelentős mértékben leegyszerűsödik. Hiszen elég például egy egyszerű algoritmus ahhoz, hogy az egyik könyvtárban nem elérhető dokumentumot kérjünk a közös katalóguson keresztül egy másik könyvtárból. Az már részletkérdés, hogy be vagyunk-e a másik helyre iratkozva, s így kezdeményezünk kölcsönzést, vagy a könyvtárak a saját könyvtárközi kölcsönzés szabályzatuk szerint kérik át a dokumentumot és juttatják el nekem. Dániában kitűnő logisztikai háló épül fel erre, meghatározva, hogy heti hány szállítást finanszíroz az állam, s hogy a helyi önkormányzatok milyen feltételekkel rendelhetnek pluszban. De lehetne finn példákat is említeni. Ott jelenik meg a leglátványosabban, hogy minden könyvtár a maga specifikumával egy egységes szolgáltatói rendszer része is egyben. Látható tehát e példán keresztül, hogy egy portál elsődleges célja az egységes állományszolgáltatás és tartalmi hozzáférés megteremtése a fizikai alapú dokumentumok kapcsán, társítva hozzá a konzorcionális, vagy egyéni alapon előfizetett (az összes intézmény, vagy csak bizonyos körük) által előfizetett, illetve a saját forrásokból digitalizált elektronikus erőforrásokat. A virtuális világban amúgy is egyre inkább a hagyományos katalogizálás helyett, az egyes erőforrásokat összekötő kapcsolatokon van a hangsúly. Minden külső erőforrást be lehet ma már így vagy úgy csatornázni egy országos portálrendszer keretei közé, mely URL címmel bír. (több szakember véleménye alapján összeállította: MG) További írás a témában: Mikuláscsomag, link