A tanult tehetetlenségben szenvedő ember saját, ténylegesen meglévő képességeit nem tartja elegendőnek azok használatára. Ereje megvan ugyan, de nem képes azt vezérelni. (Ennek jelei a hárítás és a terelés, pl.: "ezt azért nem lehet nálunk megcsinálni...", "ez azért nem vonatkozik ránk, mert...", "neki könnyű, ugyanis..." jellegű szövegek gyakori használata.) Az impotencia tevékenységre képtelen állapot, "adottság". Az előbbi belső körülmény (személytől függő), az utóbbi viszont külső (személytől független). Tanulási képességünkön múlik, hogy egy adott sikertelen állapotból milyen gyorsan vagyunk képesek a kívánatosabb állapotot létrehozni. Pillanatnyilag sajnos inkább az alacsonyabb tanulási képesség jelei sokasodnak.

Cikkek sora és sok tapasztalat szerint esélyes, hogy
- a kötelező olvasmányok kiölik az olvasás szeretetét link
- az olvasásnépszerűsítés bevett formái leszoktatnak az olvasásról link és link
- több évtizedes könyvtárnépszerűsítés mellett lassan csökken a könyvtárhasználat link
- a gyerekek jutalmazása elveszi az örömöt link
- a hittanoktatás sokakat immunizál a vallással szemben link
- a testnevelés-oktatás jelen gyakorlata eltávolít el a sporttól link .
(Nézhetünk persze nagyobb rendszereket is, mint pl. az oktatás vagy a felsőoktatás átalakítását és a romló tudás- és kutatási eredményeket, az egészségügyi reformot és a halálozási arányokat mutatókat, a családközpontúságot és a népesség csökkenését, vagy éppen az energetikai önellátásra törekvést és az energiaárak alakulását stb.)
Gond lehet továbbá, hogy szolgáltatóként az első benyomás jelentőségét nem becsülhetjük eléggé: a nem megfelelően prezentált könyvtári szolgáltatás is egy életre elidegenítheti az embert. Sokkal nagyobb erőfeszítés ugyanis a negatív attitűd megváltoztatása, mintha nem lett volna "könyvtárnépszerűsítés".