Az angolszász világ mindig hevesen reagál a "píszí kérdésben" felmerülő problémákra ... - mondta Balázs Eszter Anna, a Lampion Könyvek főszerkesztője. Szerinte ez egyfelől jó, hiszen a hangos problémafelvetés gyors reakciót vált ki a társadalomból és gyakran a döntéshozókból is, ám időnként együtt jár egy túlzott, túlkapásoktól sem mentes időszakkal - jó esetben ezt egy élhető és észszerű egyensúly kialakulása követi. "Amerikában és Angliában, sőt Németországban (lásd Winnetou esetét) most gyakorlatilag 'nagytakarítanak'. Ezekre az országokra amúgy is jellemző, hogy bátran szembenéznek a múltjukkal, és megtanulnak másként, korszerűbben, felelősségteljesen nézni a világra. Nem csoda hát, hogy ők a legszigorúbbak. Ebben például nem bánnám, ha tanulnánk tőlük."
"...politikai korrektséget számonkérni egy olyan művön, amely egy egészen más gondolkodásmódú időszakban keletkezett, botorság". Úgy véli, hogy a gondolkodásmódunk, a világról való tudásunk folyamatosan alakul és bővül, már csak ezért is érdemes időnként újraolvasni és újraértékelni egyes műveket.

"Én a cenzúra helyett a bizalomban és a kritikában hiszek: az olvasó, a gyerek, a tanár, a könyvtáros nem hülye, nem kell neki megmondani, mit olvasson, mit gondoljon. Szeretem, ha a könyvvásárlónak lehetősége van eldönteni, hogy mit vesz meg (például LMBTQ-tematikában), a gyereknek meg joga, hogy egy könyvet letegyen, vagy ne szeressen (még ha kötelező is). Szerintem mindenkinek az a jó, ha tanár dönthet róla, hogy mit olvastat az osztállyal, mert ő ismeri a gyerekeket, az olvasottságukat, a befogadóképességüket, vagy éppen azt, hogy mi izgatja őket. A könyvtáros meg úgyis azokat a könyveket fogja ajánlani és a polcon előre tenni, amit jónak tart. Bízzunk bennük, ez a szakmájuk!"

"Megismerhetjük az adott irodalmi mű társadalmi hátterét, és az olvasó kritikai élménnyel is gazdagodik. Az iskolákban pedig ez remek alkalom arra, hogy egy kiterjesztett irodalomóra keretében a történelmi és társadalmi hátteret is megvizsgáljuk. Ha csak szimplán töröljük a cancel culture jegyében a ma nem 'megfelelő' irodalmat, akkor magunkat fosztjuk meg a kritikai gondolkodás lehetőségétől és a rácsodálkozástól, hogy mennyit változott a világ. Márpedig ez az egyik legértékesebb része az olvasásnak, nem?"