John Carreyrou, a Wall Street Journal Pulitzer díjas újságírója 2015 szeptemberének egy csendes délutánján nyugodtan ült az irodájában és a Theranos nevű startup sztoriján dolgozott. Ezt tette szinte minden nap a megelőző fél év során. A cég egy olyan diagnosztikai eszközön dolgozott, amelynek a segítségével egyetlen csepp vérből rengeteg betegséget ki lehet mutatni. Ez nemcsak azt jelentette, hogy vége a fájdalmas vérvételeknek, vagy akár az orvoshoz mászkálásnak, hanem számos betegséget meg lehetne előzni, még azelőtt, hogy komoly szövődmények alakulnának ki.

Carreyrou nem véletlenül ásta bele magát ilyen mélyen a Theranos hátterébe, hiszen addigra számára is teljesen világossá vált: a startup terméke nem működik és egy csupán egy gigantikus csalásról van szó. Akkorra a leleplező újságcikk már majdnem kész volt, a források és a bizonyítékok sorban álltak, feldolgozásra készen. Ám az újságírónak fogalma sem volt róla, hogy miközben ő szorgalmasan dolgozik az anyagon, mindössze három emelettel lejjebb ott van Elisabeth Holmes, a Theranos alapító-vezérigazgatója, aki a lehető legfontosabb emberrel találkozik azért, hogy megakadályozza a cikk publikálását. Ráadásul ez volt vele a negyedik hasonló személyes tárgyalása.

A Wall Street Journal tulajdonosa ugyanis a News Corp., amelynek fő részvényese Rupert Murdoch, az ausztrál médiacézár, akinek az irodája a már említett három emelettel, a találkozóról semmit sem tudó Carreyrou asztala felett volt. Murdoch volt a Theranos legnagyobb befektetője, aki egymaga 125 millió dollárt utalt át a startup számláira, hogy az a növekedést finanszírozhassa. Ekkor Holmes a médiabirodalom fejét már negyedik alkalommal próbálta meggyőzni arról, hogy állítsa le a cikk elkészítésének folyamatát. Sikertelenül. Murdoch ugyanis nemet mondott, és ez a döntése 121 millió dollárjába került.