Csépe Valéria pszichológus, aki a kognitív pszichológia és az idegtudomány megközelítéséből, az agyi folyamatokat vizsgálva kutatja az olvasást, azt mondja, egyelőre nem igazán vizsgálták a digitális felületen keresztül olvasott irodalmi művek feldolgozását, így nem igazán tudjuk megmondani azt sem, hogy a digitális tér akadályozza-e a bevonódást. "Az is kérdés, hogy az empátia fejlődését meghatározó számos tényező közül mi az olvasási élmények szerepe. Hogy mit tekintünk felületes olvasási mintának, és mit mély olvasásnak? Mi az olvasmány, ki az olvasó, milyen életkorú, foglalkozású, tudású, és milyen eszközről beszélünk? Egy biztos, nekünk, kutatóknak rengeteg feladatunk van, hiszen hiteles adatokkal kell szolgálnunk egy aktuális és izgalmas kérdés megértését. Nem állhatunk be sem a vészharangot kongatók, sem a megalapozatlanul lelkendezők sorába."

Az ELTE bölcsészkarán oktató Klemmné Gonda Zsuzsa, akinek egyik kutatási területe a digitális szövegek olvasási folyamata, szintén óvatosan fogalmaz, megemlítve, hogy a digitális világ nem izoláltan felelős az olvasási szokásaink átalakulásáért: leginkább felgyorsult életmódunk szorítja háttérbe az elmélyült olvasást. Az okos eszközök elterjedése és a digitalizáció térnyerése persze fontos katalizátor, de szerinte nem érdemes démonizálni sem a kütyüket, sem az internetet, az ezekhez való gyakran problémás viszonyunk ugyanis inkább csak következménye egy jóval komplexebb átalakulásnak. De az is biztos, hogy a 280 karakteres tweetek és a háromsoros "instaversek" korában, ahol az olvasásra fordított időnket szinte teljesen kitölti az online hírfogyasztás, sokak számára sokkal nehezebb kézbe venni egy hosszabb távú elköteleződést kívánó nagyregényt.