A gyűjteményfejlesztésnek igen fontos, de sok problémával járó része a szisztematikus selejtezés. Közismert, hogy a könyvek viszonylag gyorsan elvesztik relevanciájukat, a kölcsönzők pedig az új könyveket keresik. A norvég közkönyvtárakban 3,7 könyv jut egy lakosra, ami sokkal több, mint amit az IFLA irányelvei ajánlanak. Ugyanezen irányelvek szerint a megyei könyvtárak 18 millió kötetes állományát 10-15 milliósra lenne célszerű csökkenteni. A gyűjtemények használatát jelző ún. forgási sebesség sok állományrésznél nem éri el az 1-es értéket, azaz az egyes könyveket átlagosan egynél kevesebbszer veszik kölcsön évente. A norvég közkönyvtárak az utóbbi évtizedben 12%-kal csökkentették állományukat; ez különösen a felnőtteknek szóló könyveket érintette, és egyenlően oszlott meg az ismeretterjesztő és a szépirodalom között.
2008 végén a regionális szerepkörű Buskerudi Megyei Könyvtárat megkereste egy kis település, Hallingdal könyvtárosa, hogy segítséget kérjen a gyűjtemény apasztásához. Mint kiderült, a könyvtárban az utóbbi negyven évben nem volt selejtezés. A megyei könyvtár munkatársai két nap alatt a könyvgyűjtemény 18%-át kivonták az állományból, főként a felnőtteknek szóló ismeretterjesztő könyveket ítélték elavultnak.
A megyei könyvtárban ezt követően kiemelt feladatként kezelték a selejtezést, és ehhez különböző segédeszközöket fejlesztettek ki. A feladattal foglalkozó, tapasztalt és eredményesen dolgozó szakemberek egy csoportba tömörültek, és tréfásan elnevezték magukat buskerudi banditáknak. (A selejtezés ügye. A "buskerudi banditák" szerepe a tudásalapú selejtezési gyakorlat elterjedésében a norvég közkönyvtárakban ref.: Hegyközi I.)