(Módosított tartalom.) Kezdjük a pozitívumokkal. A könyvtári programokat elég jól meghirdetik online felületeken. Örömmel látom, hogy sok munkatárs tud nívós külföldi szakmai rendezvényeken részt venni, előadni, erre OSZK-s időszakom vége felé nekem is bőven volt alkalmam.

Az OSZK pr-je sokkal robusztusabb, mint az előző időszakokban, ez azonban már szerintem sokszor öncélúvá válik illetve sulykolásszerű propagandisztikus elemeket tartalmaz.

Akadnak azonban olyan kihívások, melyekért nem fair a jelenlegi vezetést bírálni csupán, mert évtizedes távlatokban látszanak megoldhatatlannak. A rendszerváltás után - miután a politikai, társadalmi közegben nem sikerült meghonosítani a polgári, demokratikus értékeket -, a szakmai attitűdök terén sem sikerült szintet lépni. Az írott kulturális örökség megőrzéséért felelős csúcsintézményben támogató, biztonságos környezetnek kellene lennie. Nagyon jó, hogy a jelen vezetés helyben biztosítja a mozgás, testedzés lehetőségét. Azonban ehhez megfelelő építő jellegű szakmai környezetnek is kellene járulnia. Az ilyen miliővel bíró könyvtárakban a kölcsönös bizalom az úr, vezetők és vezetettek közt számos egyeztető fórumon át áramlik oda-vissza az információ, szárnyalnak a munkatársak, a munka jól megy és jól érzik magukat, szeretnek együtt dolgozni. Sajnos az OSZK-ban ezzel szemben legalább a kétezres évek közepe óta, mióta tapasztalatokkal rendelkezem, mindig is a bizalmatlanság ülte meg a szakmai közeget. Ezt korábban jelentősen tompította védett szakmai szigetek jelenléte melyeket épp a lojalitás és a bizalom éltetett, amely nem tett jót az intézményi kohéziónak, viszont az elmúlt évtizedek során szerintem egyetlen útja volt az innovációnak, élhető munkakörnyezet kialakításának s külső társadalmi, bizalmi tőke felhalmozásának. Ezeket a szigeteket felszámolták.

A központi vezetési elv viszont régóta az, hogy a főnök nyomást gyakorol a munkatársakra, mert szerinte másképp nem dolgoznak. Nagy mértékben hierarchikus, agyonbürokratizált szervezetrendszer bénítja a hétköznapokat, melyen persze fentről mindig könnyedén át lehet nyúlni. Távmunkát nem engedélyeznek, mert mindenkinek szem előtt kell lennie, kis szemnek kell lennie a láncban. A munkatársak meg tiszta jövőkép és célrendszer hiányában, s az említett nyomást s a bizalom szinte teljes hiányát érzékelve, hogyan bíznának meg a főnökeikben?

A szervezeti kultúra azon is nagyot bukik, hogy a munkatársak rengeteg esetben nincsenek a munkához szükséges tágabb kontextust is felölelő információ birtokában. Ez általában a teljesítmény nagymértékű romlását okozza. Amire persze a rossz főnök mikromenedzsmenttel reagál, ami aztán teljesen tönkreteszi azt is, ami odáig működött. Felgyorsul a munkatársak távozása. Olyan SZMSZ-t léptetnek életbe, amelyet semmilyen szakmai konzultáció nem előz meg a munkatársakkal, szakmai fórumok helyett diktátumokkal történik a döntéshozatal. Az is lényeges kérdés, hogy egy megkövült szervezetrendszerben, ha valakinek víziói vannak, a feje tetejéről a talpára akarja állítani azt, akkor milyen szakmai legitimációval bír ehhez. Ennek kapcsán sincsenek jó hírek.

Korábban az intézmény nem lett tételesen betagolva a NER rendszerébe. Szűkös finanszírozási keretek, rossz infrastrukturális feltételek közt, de meglehetősen nagy szakmai autonómiával bírt. Az OSZK főigazgatójának kinevezési módszerének megváltoztatása betetőz egy olyan néhány éve már zajló folyamatot, mely egyre erősülő politikai kontrollt jelent a belső, külső szakmai fórumok háttérbe szorításával, kiiktatásával. A főigazgató nem pályázik, hanem kinevezik átláthatatlan módon, sőt a főigazgató alárendelésével egy felső intézményi konglomerátum vezetésének, kiszolgáltatottá teszik őt a politika irányában. Olyan erőtérben kell működnie, ahol a szakmaiságnak sokadlagos szerep jut, ha jut egyáltalán. Ebben a társadalmi, politikai környezetben persze ez nem meglepetés. A pillanatot uralók számára azonban fel kellene tenni a kérdést, mi lesz itt 5-10 év múlva?

- A KIT szívesen közöl témával kapcsolatos a fentiekkel egyetértő vagy egyet nem értő észrevételeket egyaránt. (MG)