Kertész Imre, Konrád György, Esterházy Péter és részben Nádas Péter után Krasznahorkai László is külföldre költözteti a hagyatékát. Milyen hatása van ennek a magyar kultúrára?

A költözéshez minden esetben egyéni és egymásra ható döntések vezetnek, így nehéz ítéletet mondani. A felsorolt írók pedig amellett, hogy a magyar nemzeti kultúra kiemelkedő alkotói, az európai irodalomnak is meghatározó szereplői voltak, így nem csoda, hogy van érdeklődés a hagyatékuk iránt külföldön. (Konrád György pedig hosszú ideig töltötte be a berlini Művészeti Akadémia [AdK] vezetői tisztét, így például az ő életműve a német kultúrának is része.)
Krasznahorkai kivételével az összes szóba hozott író hagyatéka az AdK-n található, amely tagjainak eleve felajánlja a hagyatékok megőrzésének lehetőségét a saját jól felépített archívumában. Az említett írók tagok voltak, így ezzel élhettek a lehetőséggel.
Az említett írók között van két Nobel-díjas; a magyar irodalom két Nobel-díjasa. Nincsen több.
Továbbá Nádas Pétert is teljes joggal emlegették éveken keresztül az irodalmi Nobel esélyesei között. Ez a kérdés messze túlmutat mindenfajta ideológián, mert akik kulturális nemzetépítésről beszélnek fellengzősen, és döntési pozíciókban vannak, miközben a kulturális értékek kerülnek ki vagy maradnak az országhatáron túl, azoknak indokolt lenne önvizsgálatot tartaniuk és magyarázatot adniuk arra, hogy ez a kulturális vezetésük alatt hogyan történhetett meg.

Továbbá súlyos gond az is, ha több író is úgy érzi, hogy az országot nem érdekli az ő hagyatékuk. Ennek nagyon sok összetevője van, de azt hozzá kell tenni, hogy minden író és minden család pontosan tudja azt, hogy egy olyan szubjektumnak, mint Magyarország, az életideje sokkal hosszabb, mint az országot jelenleg vezetők politikai életideje. Velük kellene tárgyalni, ők tudnak ajánlatokat tenni, de nem ők a célközönség. Ezt mindenki pontosan tudja, és innentől kezdve kívülállóként nem tudjuk pontosan, milyen lépések vezetnek az egyes a döntéshez.

A jelenlegi helyzet mindenesetre egy felkiáltást jelez: ezek az életművek nincsenek itthon, Magyarországon! Ez a tény pedig a jövőre nézve is tanulsággal szolgálhat: a felsorolt írók életműve megismételhetetlen, ezért már most infrastruktúrát kellene teremteni az országban tartásukhoz.