Az elmúlt években számos technológiai újítással korszerűsödtek a könyvtári szolgáltatások, ám az online katalógus sokáig szinte teljesen változatlan maradt. Az új, külső szereplők megjelenése azonban versenyre késztette őket -- így jöttek létre az eddiginél jóval rugalmasabb és a használók igényeinek sokkal megfelelőbb katalógus interfészek: az Enterprise (SirsiDynix), a Primo (Ex Libris), az Encore (Innovative Interfaces), a Visualizer (VTLS) az Aquabrowser (Serials Solutions) valamint a nyílt forráskódú VuFind, Scriblio, Blacklight és eXtensible Catalog Project. Az OCLC is továbbfejlesztette a WorldCatet, létrehozva a WorldCatLocalt. Az új generációs katalógusok jellemzői:
- Külső forrásokból -- például az Amazonból -- származó adatok beemelésének lehetősége.
- Ikonok használata, melyek például a keresett mű formátumát, a találati rangsort, a kölcsönzési státuszt, vagy a mű értékelését jelölik.
- Elsősorban nem egy bizonyos dokumentum lelőhelyének megtalálását szolgálják, hanem inkább a böngészést, felfedezést. Míg a könyvtárosok gyakran összetett, Boole-műveletekkel operáló keresési stratégiát alkalmaznak a minél pontosabb találat érdekében, a használók általában egy-egy kulcsszóra keresnek, és a kapott eredményt szűkítik tovább. Az új katalógusok ezt a fajta keresést segítik elő, amikor a kulcsszavas keresés eredményének megjelenésekor további választható kategóriákat -- formátum, tárgy, dátum, szerző vagy cím -- kínálnak fel a találatok szűkítésére.
- Megadják a közösségi élményt, az együttműködés lehetőségét azzal, hogy engedélyezik, sőt ösztönzik a használókat a címkézésre, a könyvismertetés elhelyezésére, a keresési eredményhez hasonló művek belinkelésére, a megosztható listák készítésére.
A VuFind és a WorldCatLocal katalógusokat 50 felkért önkéntessel -- könyvtárosokkal, egyetemi hallgatókkal és tanulmányaikat már befejezőkkel -- tesztelve mindössze ketten mondták, hogy továbbra is szívesebben használnák a régi katalógust. (ref.: Fazokas E.)