A hazai megkésés miatt továbbra is aktuális - és az áprilisi választás után már esélyesebb - az izokratikus, azaz azonos hatalmi erejűek közötti szabályozás bevezetése a könyvtárügyben is. (MG)
- ... Végső soron nincs másról szó, mint az ipari korszakban kialakult kontrollstruktúrák mind látványosabban elkerülhetetlen végleges cseréjének megindulásáról. Az információs társadalom első időszakában ugyanis a technológiai fejlődés éppen ahhoz járult (többek között) hozzá, hogy az ipari korszak struktúrái sikeresen megújuljanak és ennek révén átmentsék saját magukat - hiszen funkcióikat egyre hatékonyabban tudták ellátni. Az így megőrzött stabilitás azonban mindinkább illékonynak bizonyul, hiszen mint láttuk, maga a valóság alakult félelmetes tempóban át. Aminek a végnapjait szemléljük, az nem más, mint a 19. század végi, és több, mint száz évig rendkívül sikeres bürokratikus kontroll. Hamarosan eljön az idő, amikor a legfejlettebb bürokratikus kontrollmechanizmus is alacsonyabb hatékonyságúnak és értékűnek bizonyul majd, mint a legfejletlenebb új kontrollmechanizmus - amit a magunk részéről szívesen nevezünk izokratikus kontrollnak.

Erről az új kontrollminőségről keveset tudunk ugyan egyelőre, de sokat sejtünk. Az bizonyosnak látszik, hogy az ipari korszakban kiformált nemzetállami-bürokratikus érdekstruktúrákat felülírja, és globális (planetáris) szintű koordináción alapszik majd. Várható, hogy az új kontrollminőség nem egyetlen "döntési centrumhoz" lesz köthető, hanem sok "kis" döntési centrum tartja működésben. Nem egy "szereplő" irányít teljes hatáskörrel, hanem sok: az új kontrollminőség emiatt részben "multistakeholder" világ, részben ön-kormányzás (selfgovernance) lesz a szó igazi értelmében. Az új kontrollstruktúra hálózatokra és kölcsönös összekapcsoltságra, interkonnektivitásra épít, a partnerség, a horizontális viszony, a kollaboráció, a felelősségvállalás, az erőforrások használatának, elosztásának, a döntések hozatalának, a cselekvések összehangolásának új mintázatai mentén. Számos jellegzetességét, sajátosságát már látjuk, de egyelőre még nem szaporodtak annyira fel a pozitív visszacsatolási ciklusok, hogy az átalakulás visszafordíthatatlan legyen. Nevet azonban már kaphat. Leginkább megfelelőnek és használhatónak az "izokratikus kontroll" tűnik, az "egyenlő erő", "azonos erejű hatalom" értelmű, görög eredetű izokrácia felhasználásával. A társadalmi innováció legnagyobb tétje az, hogy milyen tempóban és milyen áron alakul ki mindez. A megrázkódtatás kisebb lesz azonban, mint attól most sok elemző tart: elsősorban azért, mert az új kontrollmechanizmusokat a régi intézmények "hordják ki", így azok a szemünk láttára formálódnak majd ki.