A cikk arra kínál egyesült államokbeli példákat, hogy a jelen eseményeit miképpen lehet valós időben, egy adott közösségre alapozva, a történeti forrásokhoz méltó gondossággal megőrizni. A kaliforniai Palos Verdes Könyvtári Körzetben már 2016-tól bevonták a lakosságot a helyi vonatkozású, többek között II. világháborús személyes emlékek összegyűjtésébe - ezt egészítették ki 2020 márciusa után a Koronavírus-pandémia 2020 nevű gyűjteménnyel. Hasonló kezdeményezés született a Bloomfieldi Városi Könyvtárban is: a II. világháborús közösségi archívum mintájára arra kérték a használókat, hogy osszanak meg dokumentumokat, kéziratos naplókat, közösségimédia-bejegyzéseket, fotókat, hang- és képfelvételeket, rajzokat és költeményeket arról, hogy miként élték meg ők vagy a közvetlen környezetük a koronavírus-járványt. A felhívások több esetben társadalmi párbeszédet indítottak arról, hogy mit is tekintünk történelemnek, és hogyan értelmeződnek a jelenkori hétköznapi tapasztalatok történelemként.
A Colorado Állami Egyetem Fort Collins-i Könyvtárában link elsőként az egyetemi honlapon közzétett információkat és a hírleveleket archiválták a koronavírushoz kapcsolódóan, majd kezdeményezték a járványhelyzet alatti személyes szövegek, képek összegyűjtését és egyetemi archívumban történő megőrzését is. A Schenectady Megyei Történelmi Társaság által fenntartott Grems-Doolittle Könyvtár és Levéltár a koronavírus-járvány alatti benyomások beküldéséhez egy orientáló kérdéssort is mellékelt, hogy megtudják, kikkel és miről beszélgettek az emberek a járvány alatt, milyen érzelmi hatások érték őket, milyen új információkkal gazdagodtak, honnan származnak ezek az információk, illetve mennyire tartják azokat megbízhatónak.
A példákban szereplő könyvtárak kaptak fotókat kihalt utcákról, ajtóra kitett "I am zooming. Please leave" [Épp zoomolok. Kérlek, ne zavarj!] feliratról, házhozszállítási reklámokról, emellett érkeztek irodalmi alkotások is. Pozitív hozadéka a kezdeményezéseknek, hogy sikerült bevándorló, afroamerikai, illetve hispán közösségeket is megszólítani, növelve a begyűjtött emlékek, beszámolók társadalmi reprezentativitását. Érdemes hangsúlyozni, hogy a digitális eszközökkel kevésbé rendelkező, hátrányos helyzetű közösségek életének dokumentálásában felértékelődik az oral history interjúk és a fotók jelentősége. (Koronavírus-történetek gyűjtése: a könyvtárosok és levéltárosok országszerte arra kérik a használókat, hogy dokumentálják a szemünk előtt zajló történelmet; ref.: Németh M.)