Olyan még nem volt Magyarországon, mint ami most történik: először mutatnak be VR-filmeket egy fesztiválon. Meg is néztünk néhányat a kínálatból, a kurátorok pedig elárulták nekünk, hogy szerintük van-e jövője a VR szimulátorokra készített dokumentumfilmeknek, lesz-e valaha VR-Oscar, miért nem remekelnek a műfajban a magyarok, és hogy vajon tömegesen menekülünk-e majd VR-szemüveg mögé a valóság elől.
Ahmaied családja Fallúdzsában, akiknek most betekintünk a házába. Bejárjuk a konyhát, felmegyünk a háztetőre, ott vagyunk a családdal, miközben vacsoráznak. Szabadon mozgunk abban a térben, amely valaha ezeknek az embereknek szeretett otthona volt, most meg inkább csak egy a háborúba beleremegett épület, egy potenciális aknamező. Idegenvezetőnk maga Ahmaied, aki könnyekkel küszködve beszél nekünk arról, hogy ölték meg a fiát, és hogy milyen érzés rettegni a saját otthonodban, mert az alá lehet aknázva, az utcákon pedig elrejtett robbanóeszközök téphetnek cafatokra bármelyik pillanatban. Aztán jön egy robbanás, majd a fehér, süketítő csönd, és hamu hull az égből.
Bár a Verzión bemutatott VR-filmek rövidsége is azt mutat-ja, hogy az alkotók egyelőre inkább csak kísérleteznek a technológia lehetőségeivel, a VR önmagában már meghaladta a kísérleti fázisát, "nagyon is él és virul, iparágak használják" . mondja Szabó András, az újabban VR-tartalmakat is fejlesztő Code&Soda alapítója, a szekció másik kurátora.
A VR-t használja a kutatóvilág, beszivárgott az oknyomozó újságírásba, az oktatásba, tréningekre.
Ugyanakkor egy VR-vetítést megszervezni körülményes dolog és nem is biztos, hogy megéri: be kell hozzá szerezni a drága eszközöket, viszont nem lehet egy filmre több száz ember beültetni. A Verzión is egy bizonyos filmet egyszerre csak ember tud majd megnézni.
Vajon tömegesen fognak az emberek a virtuális valóságba menekülni, miután a környezetünket teljesen tönkretettük? Vajon egérutat jelent majd a VR a kapcsolati problémáink elől is? A kérdéseket még lehetne sorolni.