Az e-könyv háború lényege, hogy miként lehet az e-könyvek kölcsönzését oly módon engedélyezni, hogy az ne falja fel a dán privát szektorbeli e-könyv piacot. Az egyes felek érdekei élesen szemben állnak egymással, s ezen az állami szabályozó hatóság közvetítése sem nagyon tud érdemben segíteni. Nem mindegyik kiadó vesz részt az eReolenben (e platformot a kiadók és egy könyvtári konzorcium együttműködésében hozták létre 2011-ben a könyvtári e-könyv kölcsönzés biztosítására). Néhány nagy szereplő egy ideig bent volt, kiszállt, majd újra csatlakozott, végül megint kiszállt. Új licencelési modellek is beépültek a platformba (pl. a könyvtárak több e-könyv "példányát" fizetik ki, amelyeket darabonként négyszer lehet kikölcsönözni). Mindeközben Mofibo néven a dán piaci szférában 2013-ban megjelent egy szolgáltatás, amely a Spotify vagy a Netflix mintájára kínál hozzáférést az e-könyvekhez havi előfizetéses alapon. Egyrészt tehát ugyan a közszféra felől induló eReolen segített felpörgetni a dán e-könyv piacot, az évek előrehaladtával a kereskedelmi kiadók és forgalmazók már nem érdekeltek a könyvtárakon keresztüli e-könyv fogyasztás meghatározó részesedésében. Másrészt a hatékony könyvtári rendszer a maga használói lefedettségével olyan piaci bázist képez, melyet a kiadók nem hagyhatnak figyelmen kívül. A könyvtár már nem csupán passzív kultúraterjesztőként jelenik meg, hanem partnerségben a kiadókkal az e-könyv piac fejlesztésében is szerepet vállalhat, új üzleti modellek meghonosításával. Kérdés, hogy a dán könyvtári rendszer mint független e-könyv piaci szereplő milyen jövő elé nézhet. (A dán e-könyves háború; ref.: Németh M.)