Az Országos Könyvtári Napok eseményeit kutatva kapásból kiszúrtam a Vörösmarty Mihály Könyvtárban megszervezett XIV. Raktártúrát, amely az emberek számára ritkán látott könyvtári látnivalókkal kecsegtetett. Innentől kezdve adva volt a vasárnapi program, így belevetettem magam a könyvtár zegzugos, titkokkal átitatott kamráiba.
A könyvtárlátogatás - annak ellenére, hogy az olvasás nem feltétlenül tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé - viszonylag korán megjelent az életemben, ugyanis már első osztályos koromban tűkön ülve vártam, mikor engednek ki napköziről, hogy átfuthassam az iskola könyveinek széles tárházát. Aztán miután visszatértem néhány dinós könyvvel, persze, hogy én lettem a legmenőbb csávó a csoportban.
Kis idő után, ahogy megkezdtem gimnáziumi tanulmányai - érthető okok miatt - nem az olvasással ütöttem el a szabadidőmet, ám ahogy rám szakadt az első főiskolai vizsgaidőszak, ismételten elkezdtem ismerkedni a könyvek (na, meg a betűk) végeláthatatlan soraival. Ez a kapcsolat a szakdolgozat leadási határidejének közeledtével szorosabbra fűződött, aztán egy időre újra letettem a lantot.
Manapság - munkámból adódóan is - egyre inkább leköt az olvasás, ám hogy könyvtárban tegyem mindezt, még nem vett rá a lélek. Pedig ha tudnátok mennyi érdekesség található külső szemmel unalmasnak vélt épületben. Ott vannak például a raktárak, amelyek bizony a színfalak mögött találhatóak, és olyan titkokat rejtenek, amelyeket egy szimpla olvasó el sem tud képzelni.
Persze nem kell világrengető misztériumokra gondolni, de ha egyszer részt vettél raktártúrán, utána teljesen más szemmel fogjátok nézni a könyvtárakat. Vagy nem, de akkor nem figyeltetek eléggé.