Nagy Boldizsár: Vannak mesekutatók, akik azt állítják, hogy a gyerekek kizárólag bináris felépítésű világot ábrázoló meséket képesek befogadni, ezen túl minden más összezavarja őket. Hogy sokszínűség helyett azt kell egy mesében bemutatni, hogy minden fekete-fehér, jók vannak és gonoszak, a nő párja a férfi, és nem sérülhetnek a rögzült archetípusok, mert azok valamiféle ködös, ősi bölcsességet hordoznak, ami, akár az anyatej, esszenciális táplálék. Az elmélet már ott sántít, hogy a gyerekeknek szánt népmesék már eleve átiratok, felnőttmesék sokadik feldolgozásai: a 19. században, amikor a népmesei gyűjtemények bekerültek a kereskedelmi piacra, azokat nevelési céllal átalakították, hogy a kicsiket ellássák az állítólagosan népi, őstudást hordozó, általános erkölcsi igazságokat hordozó tanítással. A népmeséket még sokan ma is túlmisztifikálják, és miközben sok ilyen történetnek több tíz, több száz verziója létezik, akár egészen ellentétes üzenettel, másfajta világnézettel, szinte szent szövegekként kezelik őket, amiknek tökéletes rendjét nem szabad megbolygatni.
Én annak az iskolának az irányába húzok, ami a népmeséket szereti a történeti-szociális kontextusukban értelmezni, és abban hiszek, amit Giorgio Agamben is megfogalmazott, hogy a hatalom mindenkor igyekezett befolyása alá vonni a társadalmi kommunikációt, és a nyelvet használta saját ideológiájának terjesztésére, valamint az önkéntes engedelmesség ösztönzésére. Érdekes megfigyelni a módosuló hatalmi struktúráknak, diskurzusoknak a hatását az európai írott meseirodalomra és gyerekfilmekre, azt, hogy a mese hogyan vált az ellenállás és változás helyévé a történelem során: elég akár csak azt végiggondolni, mennyit változtak a Disney-filmek az elmúlt 80 év során, mennyivel sokszínűbbek és milyen mások az ábrázolt nemi szerepek (több hercegnőt például már annyira elfoglal a világ megmentése, hogy nincs ideje pasizni sem). Úgy gondolom, hogy a meséknek nagy hatalma van, igen, tehát fontos ellenőrizni a szülőnek, mi az esti mese tartalma, és ha nem is tesz tiltólistára bizonyos történeteket, de beszélgessenek, gondolkodjanak közösen róluk.