A KIT legbiztosabb jele a válságunknak. A benne lévő ötletek sokasága azt jelzi: 1000 felé kapkodunk. - Mert a könyvtár nagy, alapvető üzenete sem működik, vagy nem tudjuk érvényesíteni. S mivel a burjánzó ötletek az alapstruktúrát nem érintik, mindez pótcselekvés. Azért, mert a dolog lényegéhez nem kerülünk közelebb. Nincs reális könyvtárkép praktikusan egy célcsoportunkban sem: sem a gazdagok, szegények, műveletlenek, műveltek, ennek vagy annak a szakmának képviselői... Nem tudtuk nekik elmagyarázni saját értelmünket.
Ha valamit teszünk ebben, akkor azt összkönyvtári szinten kellene csinálni. Nem döntött a szakma például arról sem, hogy
- az internetre megy-e (pl.: a könyvek kínálata nem érhető el a leghasználtabb kereső, a Google számára; azaz: csak a legfontosabb feltáró eszközben nem érhető el funkcionálisan a könyvtár java)
- vagy inkább a könyvek illatának megőrzését tűzi ki céljának - fejtette ki Czupi Gyula a KIT-klubban.

KIT-szerkesztőként is fájdalmasan hangzik az első mondat, ugyanakkor a fájdalom, tünet. Akkor jelenik meg, ha az elhangzottakat bár kellemetlennek, legalább részben jogosnak is érezzük. Másrészt a kritika jó alkalom az újbóli elgondolkodásra: tényleg jó úton haladunk-e. Két szempont, reakcióként:
1. A helyzet valóban nem könnyű, de tény, hogy lemaradtunk szakmai öndefiníciókban is, és nem is körvonalazódik diskurzus a témában. Az utóbbi másfél évben jó volt olvasni a KIT-ben, hogy az ICOMOS ("a múzeumos IFLA") hogyan küzd link a múzeum 21. századi definíciójával. Szemmel láthatóan nagyon megizzadnak vele, nem is értek a folyamat végére, de a koncepció szemnyitogató - könyvtárosok számára is. Hasonlóan taglaltuk link a KIT-ben, hogy a magyar Wikipédia "könyvtár" szócikke krónikusan elmaradott, ami egy magának tájékoztatási funkciót tulajdonító szakma esetében legalábbis elgondolkodtató.
2. A KIT-ben szereplő ötletek sokasága természetesen nem azt jelenti, hogy az egyes ötletek mindenhol kívánatosak lennének. Nagykanizsán - Czupi Gyula szorgalmazására - a gólyalábazás katalizátor lett, összeforrt a könyvtár imázsával. Nem arra jó minta, hogy minden közkönyvtár konkrétan a gólyalábazást szorgalmazza, hanem hogy minden könyvtárban legyenek katalizáló tevékenységek, a használók számára befogadhatóbbá téve a könyvtár számos más (alap)tevékenységét.

A könyvtári tevékenységet csak a használók stratégiai igényeiből lehet sikeresen visszatervezni. Ezek ez igények részben robusztusak, részben könyvtáranként egyediek. Az előbbire a méretgazdaságos együttműködés (ld. az 1. pontot), a másodikra kreatív, egyedi szolgáltatások lehetnek a válasz (ld. a 2. pontot). (MG)