A felsőfokú képzés során az oktatók érzékelik az új szakmai nemzedék hozzáállásából és reakcióiból tudományterületük folyamatosan változó technológiai-társadalmi-gazdasági kontextusát, a hallgatók igényeit és kompetenciaelvárásait. Ezeket a tapasztalatokat értelemszerűen beépítik a képzés korszerűsítésébe, saját - sok esetben évtizedekkel korábbi reflexeiket folyamatosan megújítva -, de fontos tanulságokat vonhatnak le a tudományterület jövőjével kapcsolatban is. Szükség is van erre a hatékony egyetemi képzéshez, hiszen a hallgatóknak oktatóiktól hiteles jövőképet is kapniuk kell: merre tart a tudományterület, mi lesz a feladatuk a mesterséges intelligencia, a virtuális valóság, az adattudomány korszakában? A szakemberjelöltekben felmerülő kétségekre nem elegendő pusztán tagadni a sablonos jóslatokat, melyek szerint pl. a robotok elvehetik munkájukat.
Kiszl Péter és Fodor János tanulmányukban a digitális gyűjteményekkel kapcsolatos kurzusok tapasztalatai alapján, a téves előfeltételezéseket cáfolva vezetik le a könyvtár- és információtudomány négy jövőbiztos jellemzőjét:
1. az emberi kreativitás nélkülözhetetlen szerepének fennmaradását,
2. a közösségi média professzionális használatának jelentőségét a közösségi tudás lekérdezéséhez,
3. az együttműködési kompetenciák értékállóságát és
4. a könyvtáros hivatásban felértékelődő kutatói attitűdöt.
Péter Kiszl & János Fodor (2021): Remaining Futureproof: Lasting Librarian Roles in Managing Digital Collections, The Reference Librarian, 27 Oct 2021. Elérhető: link