A KIT-ben rendszeresen visszatér az a megállapítás, hogy fajlagosan a könyvár legnagyobb segítséget a hátrányos helyzetű emberek számára tud nyújtani. Ennek feltétele persze, hogy a könyvtáros ezeket az embereket
- tudatosan, tervszerűen beengedje a könyvtárba
- legyen képessége az adott esetben speciális bánásmód nyújtására
- megelőzze a nem hátrányos és hátrányos helyzetűek közötti lehetséges konfliktusok, ellenérzések kialakulását
- tudjon olyan közösséget teremteni, amelyben mindkét fél otthon érzi magát.
Elég valószínű, hogy a hazai könyvtárügy előtt is ez a legnagyobb kihívások egyike. Nem mellesleg így biztosíthatják a könyvtárak a legnagyobb megtérülésüket a társadalomban. (MG)

"Azt találtuk, hogy a jó tanulási közegből a hátrányos helyzetű gyerekek profitálnak a legtöbbet, míg ha rossz közegben tanulnak, a teljesítmény szempontjából ők lesznek a legnagyobb vesztesek." A kutatók szerint ez azért van így, mert a hátrányos helyzetű gyerekek esetében a szülők kevésbé tudják kipótolni mindazt, amit a tanulók motiválásához nem ad meg nekik a pedagógiai munka.
Bár a közvéleményben erősen él az az elképzelés, hogy az a jó, ha a hátrányos helyzetű vagy gyengébb teljesítményű tanulókat elkülönítetten fejlesztik, a kutatók szerint ez akkor sem hatékony, ha több pénzt és képzettebb pedagógusokat biztosítanak hozzá. Scharle Ágota közgazdász, a Budapest Intézet vezető kutatója szerint "az elkülönített oktatás felerősíti a gyerekek egyéni nehézségeit, elzárja a gyereket a pozitív mintáktól, és az énképüket is lerontja, mivel azt sugallja, hogy valami baj van velük, ha az elkülönített csoportba kerülnek". (Qubit)