Minden új technológiának megvannak a maga kritikusai, és az írással sem volt ez másképp. Platón Phaidrosz című dialógusában például azzal érvel Szókratész, hogy az írás valójában nem is az emlékezést, hanem a felejtést szolgálja. Mert amit leírtunk, arról úgy érezzük, hogy már nem kell megjegyeznünk, így elsorvad a memóriánk. Erre mi a válasza?

Irene Vallejo, aki a Papirusz c. esszékötet szerzője: Ez mutatja, hogy a technológiai fejlődés hullámai tényleg nagyon hasonló ellenérveket hívnak ki maguk ellen. Manapság is ugyanezeket hallhatjuk: a képernyők figyelemzavart okoznak, a memóriánk romlik, és többé nem vagyunk képesek semmire emlékezni. Az efféle kritikának általában van valóságalapja, mert minden forradalom megváltoztatja, hogyan gondolkodunk és beszélünk a világról. Tehát valamit elveszítünk, közben viszont új képességeket nyerünk. Szókratész nem akarta leírni a tanításait, mert azzal vádolta a könyveket, hogy - a szerzőjükkel ellentétben - a könyvek nem tudnak kérdésekre válaszolni. Ő a szóbeliség híve volt. De ott a paradoxon, hogy a gondolatai csak annak köszönhetően maradtak fönn, hogy a tanítványai lejegyezték őket. Itt is azt látjuk, hogy a szóbeliség és az írásbeliség között nincs kizárólagos ellentét, jól kiegészíthetik egymást. Az új technológiák új lehetőségeket kínálnak az élőszó kiterjesztésére is: mi is rádiót, podcastokat hallgatunk. Ahogy említettem, az ókoriak az emlékezés atlétái voltak, fejből idéztek ezer és ezer versszakot. Mi talán egy kicsit feledékenyebbek lettünk, mert nem használjuk annyit a memóriánkat, de az internetnek köszönhetően a valaha létezett legnagyobb agy áll a rendelkezésünkre minden pillanatban. Másfelől olyan mennyiségű információhoz van hozzáférésünk, amire még nem volt példa. A kultúra irányáról szóló ítéletek többnyire pesszimisták, de közben úgy is lehet látni a tudás és a könyvek történetét, mint egy hatalmas, csodálatos kalandot, amely nagyszerű eredményekre vezetett. Gondoljunk bele, az egymásnak mondott történetek és versek mennyire védtelenek, hiszen puszta levegőből vannak. És mi képesek voltunk ezt az áthagyományozott levegőt évszázadokon át megőrizni. Meg akartam írni ezt a meta-történetet, a könyvek Ezeregyéjszaka-meséjét.