Az emberi újszülött rendkívül kiszolgáltatott. Az állatokkal ellentétben nem tud járni, önállóan táplálkozni. Folyamatos gondoskodást igényel. Az evolúció az oxitocin nevű hormonnal segített rajtunk. Az oxitocin szülés során, valamint bőr-bőr kontaktus hatására termelődik, tehát akkor is megemelkedhet, ha nem szült valaki. A hormon felkészíti a kismama agyát, bevonzza a figyelmét, hogy minden idegszálával a babára koncentráljon.
De érvényesül a taszító erő is, mert emlékszik, hogy személyiségének vannak más fontos részei is - különböző kapcsolatok, a munkája, hobbik, lelki és szellemi élet, nem beszélve a fizikai szükségletekről: evés, alvás, torna, szeretkezés, kimenni a mosdóba egyedül. Ez az érzelmi vívódás játszódik le az anyasági érés folyamatában. Ezt a feszültséget érzik a hozzám forduló nők. Emiatt gondolják, hogy betegek. Ha megértenék, hogy az anyává érést nem lehet siettetni, ha tudnák, hogy a legtöbb ember nehezen éli át ezt a huzavonát, ha tudnák, hogy ebben az élethelyzetben normális, ha vegyesek az érzelmeink, és nincs mit szégyellni, akkor kevésbé éreznék magukat magányosnak, kevésbé éreznék magukat megbélyegezettnek, és szerintem a szülés utáni depresszió is ritkábban fordulna elő. Szívesen tanulmányoznám ezt egy napon.
Hiszek a terápiás beszélgetésben, ezért ha meg akarjuk változtatni az anyaság kibontakozásáról való általános felfogást, akkor a nőknek egymással is beszélgetniük kell, nemcsak velem. Szóval anyukák, beszélgessetek az anyává érésről egymással, barátaitokkal, és ha van, társatokkal, hogy megértsék ezt az átmeneti időszakot, és nagyobb törődést tudjanak adni.
- Ha tetszik, készíts qr-kódot az előadás magyar szöveges változatáról és ragaszd ki a vonatkozó szakhoz. De be is katalogizálhatod a videót. (MG)