Első napból első hét, majd első hónap. Nyilván előzőleg kaptam már hideget is, meleget is, szinte "minek ment oda"-jelleggel, de ez sem tántorított el attól, hogy befejezzem, amit elkezdtem, és a szakmámban dolgozzam.
Nem egyszerű a könyvtárosok élete, csupa-csupa elvárás több oldalról is, aztán a végén lehet, hogy csak annyit kap az ember az egyszeri olvasótól, hogy "ehhez a munkához meg minek diploma?" A fronton a felhasználó is tud olyan szó-bajonettekkel érzékeny pontba döfni, ami kicsit megrogyasztja a lelkesedést, de legtöbbször mégis a veterán kollégák felől érkezik a legsúlyosabb támadás.
A még nem belefásult, friss és vadonatúj munkatárs jó esetben lelkiismeretesen végzi a dolgát, ami nyilván szemet szúr a régimotorosoknak. A szakmai gyakorlatok alatt már feltűnt ez a "közalkalmazottiság posványába való belesüppedés", de akkor maximum heti, nem pedig napi nyolc órában. Mit is takar ez a posvány? Azt a hozzáállást, mely két mondattal igazolja önmagát: az egyik az "Ennyi pénzért minek szakadjak meg?", a másik a "Ha keményen dolgozom, ha nem, így is-úgy is megkapom a fizetésem - hát akkor meg?"
Szóval, kedves ifjú könyvtáros kolléga, ha ezekkel találkozol:
- azon veszed észre magad, hogy minimum kettő (de inkább több) ember munkáját végzed
- a nélkülözhetetlenségedet (vagy annak látszatát) még több pluszfeladattal jutalmazzák
- havi egyszer megpaskolják a kis buksidat, hogy milyen ügyesen dolgozol (már amikor éppen van időd aláállni a tenyérnek)
- "Ennyi pénzért? Viccelsz?" és "Majd meglátod, itt így működnek a dolgok!" és "De jó, hogy ilyen lelkes vagy! Na majd nem leszel!"-mondatok
- végül az első havi fizetésed, ami nem vicc, hanem ezt valaki tényleg komolyan gondolta...
... akkor légy Te az, aki nem felejti el, hogy miért lett könyvtáros! Vésd jól a szívedbe ezt a motívumot, mert sokszor lesz még rá szükséged - és a legtöbbször nem is a könyvtáron kívüliek miatt, hanem nagyon is a könyvtáron belüliek hozzáállása végett. Igen, igen, igen, "könyvtárosnak lenni a legjobb hobbi", mint tudjuk, hallottuk ezt is elégszer: de ha már más nem is, legalább a hobbi iránti szeretet maradjon meg. A többi, logikus indokod már az első hónap végére úgyis lemorzsolják azok, akik 5-10-20 év alatt ezt elfelejtették. Meríts erőt azon kevesekből, akik még emlékeznek rá!