Kőszeghy Ferenc kritikai digitális bölcsész: [12'40'] ... hipotézisem, hogy valamiképpen a digitális kultúra itt Magyarországon is hatással volt arra, hogy milyen könyveket írnak az írók, és milyen könyveket szeretünk olvasni. Hogy konkrét legyek, az elmúlt öt-tíz évben - nemcsak Magyarországon egyébként - Franciaországra, angolszász világra is jellemző, hogy az autófikciós regények és a vallomásos művek kerültek előtérbe. Tehát valamiféleképpen az irodalomnak egy központi kérdésévé vált, az elmúlt, tényleg az kötelező 2010 es évek óta, hogy az énkonstrukciót hogyan hozom létre narratív módon. ... Az autofikció - az autobiográfia és a fikció ilyen kettős terminusát vonjuk össze - félig önéletrajzi, félig pedig fikciós mű. ... Amikor olvasunk egy ilyen művet, akkor nem tudjuk eldönteni, hogy hol a határa a valóságnak, az elbeszélő én valóságának és a fikciónak... Ez reakció arra, hogy a kortárs világban, a közösségi média világában folyamatosan önfikciókat állítunk, olyan fikciós profilokon keresztül lépünk interakcióba egymással. Tehát a mai világban ez a fajta énprofilozás vagy énkonstrukció lényegében elvárás és kötelezettség, ráadásul egészen máshogy, mint ahogy korábban egy analóg társas viszonyban. És erre reagál a kortárs irodalom, amikor új módjait keresi az énkifejezésnek, amikor elkezdi az én és a fikció határait sokkal erősebben megbontani, mint amit korábban láttunk. Egy konkrét példát mondjak: Bartók Imre Jerikó épül-je, hát szerintem egy nagyon-nagyon magas minőségben létrehozott mű, ami központi kérdésnek állítja ezt be. Ráadásul elég sok szó van benne videójátékokról az internetről. ... Vagy a mostani könyvsiker Kemény Lili Nem című kötete, ami szintén egy vallomásos regény, aminek az egyik központi esztétikai ereje abban áll, hogy hogy kegyetlen, kegyetlen módon írja le a saját életét. ...

Szerintem a kortárs irodalom most is azt csinálja, hogy van a társadalomban egy újfajta működésmód, akár avval kapcsolatban, hogyan állítjuk önmagunkat, hogyan nézzünk önmagunkra. És a könyvek, az irodalom világa, mint bármelyik másik művészeti ág reagál erre, és megpróbál ellenajánlatokat tenni, alternatív utakat mutatni, továbbgondolni azt, hogy hogy miképp tudjuk önmagunkat elképzelni. És már elég messze vagyunk az a romantikus keretektől. Tehát az, hogy a főszereplő, a hős és az emberek nagyobb figurák a romantikának, hogy ez egy elég központi a romantikus regénynek. Jókai Mórra gondoljatok: egy központi alakzata a valóságnál nagyobb figurák bemutatása. Nyilván a kortárs irodalomban nemigazán megszokott dolog, azért nem. Ez nevetséges lenne egy kortárs regényben.