Ahogy gyarapodik a digitális technológia áldásaiból részesülők tábora, úgy nő a társadalmi szakadék köztük és azok között, akik anyagi vagy más okból kimaradnak e földi javakból.
Az úgynevezett "hozzáférési szakadék" szűkülése leginkább a nagy cégek infrastrukturális beruházásainak köszönhető, ám ahogy arra Molnár Szilárd, az Információs Társadalom nemrég megjelent tematikus számában közölt tanulmányában rámutatott, nekik "csak az a fontos, hogy minél több fogyasztót lehessen elérni, minél több felhasználóhoz lehessen eljuttatni a reklámokat". A helyzetet súlyosbítja, hogy miközben a digitális eszközök tudatos használata, az ezzel kapcsolatos kompetenciák fejlesztése szempontjából a gyerekkor lenne az ideális időszak, a magyarországi közoktatásban az informatika jobbára a "futottak még" tárgyak között szerepel. A szakiskolák esetében is az lett a fő cél, hogy a diákokat mielőbb kilökjék a munkahelyekre, pedig nekik is minden korábbinál nagyobb szükségük lenne az informatika magas szintű ismeretére.
Becslések szerint a fejlett gazdaságok legfeljebb 10 százalékban tartanak igényt olyan dolgozóra, akinek nincs legalább minimális informatikai alapismerete. Hollandiában, Svédországban pedig az ilyen, alacsonyan képzett munkavállalóra ma már két-három magasan képzett jut, Magyarországon egynél is kevesebb - derül ki az idézett tanulmányból.