Digitalizált-e a magyar könyvtári szakma? - Bojár Gábor nemrégiben ismertetett tapasztalata link szerint nem. Ami persze nem jelenti, hogy ne digitalizáltunk volna orrba-szájba (a végeredmény mérsékelt láthatósága mellett), ne készítettünk volna (kisebb) részben átjárható adatbázisokat, hanem hogy az utóbbi évtized színvonala szerinti workflow (napi ügyviteli munka) egyelőre nyomokban ismeri az elektronizált munkafolyamatokat.
Létezik ugyan a "Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia
(2017-2025)" link , de mintha nem értenénk a fentebb vázolt összefüggést (A KIT ígéretet kapott az EMMI-től, hogy megkapja a stratégia aktuális állását - ezt jelezni is fogjuk). Eközben pedig tornyosulnak a meghökkentő lemaradások:
- napi gyakorlat a papír űrlapokon való adatgyűjtés, noha az a kitöltőnek és begyűjtőnek is nagyobb munka (pl. az MKE-kérdőívei)
- nincs független könyvtári teljesítménymérés, pl. mert nem egyértelműek a beszolgálandó statisztikai adatok (persze, így a valós teljesítmény is elkenhető), bár évek óta megy a fontolva haladó munka a témában, ld. pl.: link , illetve egy próbálkozás az OSZK-ban az online statisztikák módszertanának egységesítésére, illetve közzéteszik az adatokat: link , ezért több szempontból nem is lehet megalapozott döntéshozatal a rendszer szintjén
- az országban több 100 helyen végeznek dokumentumfeldolgozási munkákat - egymással párhuzamosan
- nincs e-könyv-kölcsönzés (jogszabályi és egyeztetési inkompetenciák miatt)
- bár sok digitalizálási projekt volt, eredményeik szórványosan érhetők el, használhatóságuk erősen változó (a könyvtári fiókban, CD-n való elérhetőségtől a weben kereshető, indexelt és kommunikált állományig)
- sok könyvtárban még mindig papírtasakok segítségével folyik a kölcsönzés
- noha évtizedek óta tart az informatikus könyvtáros képzés, a kifejezés előtagja gyakorlatilag tartalmatlan.
Mindezek annak ellenére vannak így, hogy a technikai feltételek országos szinten adottak. Könyvtári stratégia és vízió sincs, a szakértelem hiányos, a témáról való kommunikáció legalábbis erősen visszafogott - azaz a szakma belső körülményei krónikusan elmaradottak.
A számítógép - ha nem jól használjuk -, csak modern írógép. Ha elkezdjük megérteni, akkor szervezettséget, átgondolt munkafolyamatokat igényel. A könyvtárban nem az informatikai tudás tűnik kevésnek, hanem a rendszerszervező, aki munkafolyamatokat átlátó és irányító képesség. A döntések persze ezek nélkül is megszülik a döntéshozók. Ezért lehet, hogy a könyvtárakba néha öntött pénzek, gépek sokszor nem jól hasznosulnak. Az első egy rendszerszemléletű szervezés lenne, amihez viszont nincs igazán belső szakember.
S milyen a könyvtárdigitalizálás motivációja? A könyvtárt használók köre is sorvad. Az oktatás uniformizálódik, leépül, az innováció és a kreativitás helyett a lojalitás válik értékké, folyamatos a potenciális könyvtárhasználók kivándorlása, s így egyre kevéssé szükséges a modern könyvtár.