[Ez a hír egy kísérlet terméke. Kérünk, olvasd el az anyag végét is.] Ha - a korábbiakhoz képest - rendszeresen más agyterületek aktivizálódnak, akkor az átalakítja a gondolkodásunkat, sőt, akár testünk jellemzőit is. Egy idő múlva nem arról van szó, hogy a fiatal tiszteletlen velem szemben, amikor máshogyan kommunikál, hanem ő tényleg máshogyan működik (a forrásvideóban ld.: link ).
Rab Árpád két nagy meta-változást emel ki a digitális kultúrában:
1. Eltávolodunk a fizikai valóságtól (szisztematikusan lemondunk a biológiai érzékelő szerveink használatáról, az érzékelésről a tapintásról - lassan mindent áttolunk a digitális térbe: azon dolgozunk, hogy ne legyünk biológiai lények).
2. Újfajta tudásszerzési rendszerek jönnek létre (a hagyományos rendszereket szétveri a tudásszerzési rendszereket; vö.: "gondolkodni kell már, mert nem kell tudnunk" (nem kell bemagolnom ezer dátumot) - idézte a közkeletű vélekedést. Persze, hiába mondjuk a fiataloknak, hogy az információs és a tudás között hatalmas szakadék van... A tudásszerzési rendszerek teljes átírása azonban csapdahelyzet idéz elő: azt reméltük korábban, hogy az információ elérhetőségével mindenki okosabb lesz, ám kiderült: soha nem voltunk még ennyire manipulálhatóak.

Akárhogyan is, de a digitális rendszerek hatására finom átprogramozás zajlik agyunkban is, lépésről lépésre. A városokba koncentrálódva a kis közösségek közvetlen ismeretségen alapuló hálózatát okos rendszerek veszik át. Ez megatrend: kapálózni lehet ellene, de ha életben akarunk maradni, akkor nincs választásunk. Az okosodó városokban az életben maradás kérdése az lesz, hogy mennyiben jelenik meg a digitális lehetőségeket kihasználni tudó smart people "okos ember".
A digitális kultúra változása az infokommunikációs eszközök megjelenésének első forradalmát követő emberek forradalmára készít fel: együttműködő gépekké változtat bennünket. Például a Facebook - bár rombolja a nyugati típusú kultúrákat -, elérte, hogy az eddigi kaláka egymáson segítésen túl, egyszerű applikációkon keresztül idegenek között is brutál hatékonyan és automatizáltan működik mondjuk a telekocsi-szolgáltatás. Közösségi segítségnyújtás így, digitalizált formában működik. Ez nem választás, hanem túlélés kérdése: kénytelenek vagyunk így segíteni egymáson.
Persze, berzenkedhetünk az elszemélytelenedésen. De az elmondott analógia szerint nőtt élettartamunk majd' háromszorosára, illetve lett a társadalmunk minden idők legbékésebbje - mégha ezt (megnövekedett érzékenységünk miatt) nem is feltétlenül így érezzük. (Rab Árpád előadása az IVSZ-MTA Digitális transzformáció konferencián hangzott el, 2016-ban.)

E videóanyag ismertetését elkészítettük úgy is, hogy csak a témát mutatjuk be. Ez a téma-változat itt olvasható: link Ha elolvasod, eldöntheted, számodra a téma- vagy a réma-változat a megfelelőbb. (ref.: MG)